Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - KOVÁCS S. TIBOR A Batthyány-Strattmann gyűjtemény oszmán-török fegyverei
A fenti műtárgy igen ritka, ennél sokkal gyakoribbak a bársony alapú jancsikok, amelyeket gyakran ezüstből készült kisebb-nagyobb boglárok ékesítenek. Erről a lótakaróról emlékezik meg egy francia forrás, amely az 1664-es szentgotthárdi csatában a francia segédcsapatok által zsákmányolt jancsikokról szól: „Embereink közül többen szablyákat és drága csatárokat szedtek össze. E csatárak nem olyanok, mint a mieink, mert a lovat minden oldalról belakarják és majdnem földig érnek, aminek következtében szerfölött és különösen harcban akadályoznák a paripákat." 2 " A forrás megemlékezik Batthyány II. Kristófról (1637-1687) is, azon az oldalon, amely 1664. augusztus 3-áról szól: ..A mai napon 6000 magyar harcos csatlakozott hadseregünkhöz. Reggeli 10 órakor vonultak be táborunkba nagyon szép rendben: mind jól megtermett és jól fölszerelt ember. Nem maradtak sokéiig velünk: de a rövid idő ellenére is alkalmam volt főbb embereikkel beszédbe ereszkednem, különösen Budiani [Batthyány] gráffal a ki e csapatokat vezérelte. A magyarok mind könnyen beszélik a latin nyelvet, a miért is a külföldi ember társaloghat velük. Elmondtam a grófnak a csata történetét; a gróf igen udvarias és őszinte ember volt. A gróf nagyon sajnálta, hogy nem érkeztek meg idejekoráin, mert a magyarok hozzá lévén szokva a folyók átúsztatásáboz, a Rábán túl is üldözőbe vehették, volna a törököket. A magyarok rövid ideig közel maradtak hozzánk, de később a sziget felső végénél táborba szálltak ott. a hol mi táboroztunk azelőtt. Ott sem maradtak sokáig, mert a számukra tálborhelyül kiszemelt mezők posványosak voltak és kényelmesebb helyet kellett keresniük. Mielőtt fölszedték sátorfájukat, táborunkba jöttek, hogy a katonáink által zsákmányolt különféle holmikat összevásárolják. A zsákmány kapóra jött nekik, mert majdnem úgy öltözködnek, mint a törökök, csakhogy nem viselnek turbánt. Ezt kivéve, nagyon hasonlítanak a törökökhöz. Fejükön prémmel szegett hosszúkás posztósüveget viselnek; ez az egyedüli, a miben a törököktől különböznek. Ugyanolyan lovakon ülnek, hasonló nyeregben: kantárjuk és csatárjuk van; a törökökhöz hasonlóan ülnek a nyeregben, tudniillik igen rövid kengyellel, a mi által lábszáraik rendkívül meghajlanak. Mindkét nemzetbéliek., a magyarok, éppúgy mint a törökök, egyformán fegyverzettek, tudniillik van: baltájuk, puskájuk és szablyájuk. " 2I A fenti sorok azért is érdekesek, mert a Batthyány-Strattmann gyűjtemény egyik legszebb lótakarója az 1896-os millenniumi kiállításon is szerepelt, amelyet Szendrei János a következőképpen írt le, valamint két fényképpel is illusztrált. „Csőtár, török (dísz-lótakaró), piros selyembársonyból, három részből összeállítva, melyek közül kettő a ló jobb és bal oldalát, egy pedig az elejéi födi. A csótár széléről sárga selyem lap és efölött hármasával váltakozó arany és ezüst szálakból sodort bojtok függenek, alá. A csatáron váltakozva hatszögű és Salamon pecsétjével (Mübüri-i Szulejman) kivett magasan domborított aranyozott ezüst boglárok és ezek közt kilenczszer karajolt kerek kisebb virág-boglár van magas domború kiveréssel alkalmazva. A csótár többrét összeragasztott vastag vászonnal s ezek fölött vékonyabb török négynyüstös vászonnal van bélelve s az egyes részek összecsatolására selyemborítású vastag szalagokkal és csattokkal van ellátva. A nagy és kis boglárok némelyikében török ötvös billog van kiverve. Az alkalmazott boglárok száma eredetileg 118 nagy és 160 kisebb. (2 kis boglár hiányzik.) XVII. század. A körmendi várkastélyból. Batthyány-Strattmann Ödön hg. m Az. igen szakszerű leírás és a fotók egyértelműen igazolják, hogy a fenti műtárgy a „Jancsik" típusú díszlótakaró. Két hasonló darabot őriz a karlsruhe-i nagyhercegi gyűjtemény, mindkettő IV. Mehmed (1648-1687) szultán tugráival. 23 Egy található az. Iparművészeti Múzeumban az. Esterházy gyűjteményből IV. Mehmed tugráival és az 1059-es évszámmal, amely azt jelenti, hogy a lótakaró 1648. augusztus 8. és 1649. január 14. között készült Isztambulban - a szultán trónralépését is figyelembe véve. 2 ' A Batthyány-Strattmann gyűjtemény jancsikján lévő ,. török ötvös billog" IV. Mehmed szultán tugráit takarja. Elképzelhetőnek tartom, hogy jelen darab nem az 1683-1699 közötti török alóli felszabadító háborúk hadizsákmánya, hanem az 1664-es szentgotthárdi csatához köthető a francia forrás alapján. Nagyon valószínű, hogy a többi BatthyányStrattmann gyűjteménybeli török fegyver egy része is innen származik, amelyeket Batthyány II. Kristóf a franciáktól vásárolt meg, vagy esetleg ajándékba kapott. A védőfegyverek egyik legszínesebb darabja a kerek pajzs. Leggyakoribbak a pálma- vagy fügevesszőből készültek, amelyeknél az egyes vesszőket nyers selyem- vagy lenszálakkal vonják be, illetve varrják össze. A különböző színű szálak így különféle motívumokat, vagy feliratokat adnak ki. A pajzs közepén lévő pajzsdudor általában fa, amelyet vaslemez borít, és ez a díszes változatoknál akár ékövekkel kirakott nemesfémből is készülhet. A pajzsok egy része tombakból van, amelyet gyakran véséssel ékesítettek. A díszpajzsok jó része egy kompletten felszerszámozott lóhoz tartozott. A nefritlemezekkel díszített pajzsok egykoron nefritlemezzel kirakott lószerszámhoz tartoztak. A gyeplőt tartó kéz védelmére használták a kis méretű, fából vagy akár teknőcpáncélból készült őkölpajzsokat. A XVII. századtól kezdve a lőfegyverek hatékonysága miatt a pajzs használata kiment a divatból. Ekkortól kizárólag a lószerszámokhoz tartozó, felvonulásokhoz és pompákhoz való díszpajzsok maradtak használatban. 2 ' Az 1913-ös hitbizományi leltár két török pajzsot ismertet. 2(1 Szerencsére mindkettő megmenekült és 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A kisebbik átmérőjű XVII. századi műtárgy, fűzfavesszőből fonott kerek pajzs kalkan. Összeállítás előtt a vesszőket jórészt fehér színű, kisebb mértékben piros és fekete pamutszállal vonták be. A piros és fekete fonalakkal a műtárgy felületén - elszórtan rombusz motívumokat hoztak létre. A pajzsot pergamen szegélyezi, amely 23 koncentrikus fűzfavesszőből áll. A pajzsot ferde - kapcsokkal a felülethez rögzített - vaslemezekkel erősítették meg, amelyekből jelenleg öt van, míg három hiányzik. A vaslemezek mellett elhelyezkedő kisebb vaskapcsok a pajzs belső felén lévő gyűrűket rögzítik. A műtárgy középső részén falemez található, amelyhez négy szegeccsel erősítették az ezüstözött vörösrézből készült, poncbeütésekkel díszített pajzsduclort, amely erősen rongált állapotú. A műtárgy belseje két lenvászonnal borított és a kaiszámára fogásul két egyszerű, valamint egy kétágú, keresztbefutó szíj szolgál. 27 (2-3. kép)
