Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - TORJAY VALTER Hipotézisek és konkrétumok - Megjegyzések a körmendi Batthyány kastély 1884. évi hitbizományi leltárához és a kastély berendezéséről fennmaradt fotográfiákhoz

A II. emeleti oratóriumban is volt ekkor néhány jelentéktelen bútor, így néhány hibás szék, meg egy játszóasztal. A főerdőmesteri iroda páncélszekrénye telve volt drágaságokkal, ami a bútorzatot illeti, nem szól róla a jegyzék. A III. emeleten, az egykori lovászmesteri szobában olcsóbb, romló bútorzattal lehetett számolni. így számba vették a háromfiókos tölgysublótot, a két cseresznyefa ágyat a hozzájuk tartozó, olcsó éjjeliszekrényekkel, a „régi", állványos pohárszéket, mely talán a század elejéről származhatott, meg a négy diófa széket is. A toalettasztal, lavór, s más tárgyak arra mutatnak, hogy talán a személyzetből laktak itt. Az I. és II. komorna szobák teljesen üresek, a IV. számú szobában azonban újra teljes a berendezés. Puhafa ágyat, egy tölgyfa ágyat, Ludbregből hozott, olcsóbb éjjeliszekrényt, nádazott kanapét, befestett, fenyő sublótot, leromlott játékasztalt, négy, nádazott cseresznyeszéket, kis tükröt, no meg még egy éjjeliszekrényt helyeztek el itt a többi szükséges tárggyal együtt, mivel feltehetően a szobát a személyzetből ketten lakták. Még egyszerűbb a IX. számú inas szoba képe, ahol két, ócska tölgyfaágy - egykor összesen 1 forint, most 80 krajcár - állt, egy ezüstre festett puhafa szekrény, négy rokkant, nádülésű tölgyfa szék, melyekből kettőnek az ülőlapját már bedeszkázták. Volt még tölgyfa asztal és sublót három fiókkal, falitükröcske, de éjjeliszekrény nem. Valószínűleg itt is laktak. A VIII., X. és XI. inas szobák teljesen lakatlanul árválkodtak, zöld kályháik voltak az egyedüli ékességek. Az I. vendégszoba csak egy vaskályhával és beépített szekrénnyel büszkélkedhetett, míg a szomszédos kerek - bástya szobában egy tölgyfa ágy, egy dióágy, tölgy éjjeliszekrény, két vaskályha, fenyőfa sublót, tölgyfa sublót, tükröcske, s más, apróbb berendezési tárgyak mellett egy cseresznye és egy diófa dívány, hozzá nyolc szék, egy nagyobb tiszafa tükör, sőt posta lószerszámok is helyet kaptak. Nyilvánvaló, hogy a szoba részben lakótér, részben raktár lehetett. A színházzal foglalkozom utoljára. Ezt is raktárrá alakították a leltár szerint, ami nem csoda, tekintve, hogy eredeti funkciójában régóta nem működött. Itt rengeteg egyéb tárgy mellett sok felesleges bútort is elhelyeztek, például rengeteg gazdátlan ágyat. Emeljünk ki néhány tételt! Két tölgyszék nádüléssel, darabja 15 krajcár. Négy falitükör, tiszafa, dió és cseresznye, melyek az új leltár szerint összesen 2 forintot értek. Voltak itt ócskább, egykor értékesebb asztalok, szobaárnyékszékek, teljesen leromolva, de több értékes bútor is, amit Ludbregből hoztak. Ezek közül említhetünk egy hatalmas, egységesen divatos színű, világoskék selyemmel behúzott, mahagóni garnitúrát, ahol maga a kanapé 8 forintot, a négy karszék 12 forintot, míg a többi, tizennyolc szék összesen 18 forintot és 40 krajcárt ért. Többek közt Intáról is érkezett egy dió kanapé 3 forint 50 krajcár értékben. Nagy vonalakban ezeket a tételeket ismerhetjük meg a leltárból. Most áttérek egy másik fontos forráscsoportnak, a fennmaradt enteriőrfényképeknek vizsgálatára. Sajnos az ezek által alkotható ítéletek is erősen behatároltak, hiszen elmosódott részletek alapján sokszor csupán megsejthetünk dolgokat, mint konkrétan állíthatunk. Nyilvánvaló, hogy egy tárgyról annak közvetlen tanulmányozása nélkül ritkán mondhatunk biztos ítéletet. Ennek ellenére a tények összevetése által juthatunk bizonyos konkrétumokhoz is. A fényképek zöme a XX. század első harmadában, különösen a 30-as évek táján készült, így a vizsgált leltár idejéhez csak az az 1880-90 táján készült fotó áll közel, mely a kis társalgót ábrázolja, és a Borovszky Samu által szerkesztett „Magyarország városai és vármegyéi" című könyvsorozat megyénket tárgyaló kötetében jelent meg.

7 Nehéz lenne itt a leltár szerinti berendezést számon kérni. A rengeteg festmény valóban a kis társalgóra enged következtetni, de ide 1884-ben a leltár nem üvegcsillárt sorol, s a bútorok összetétele is mintha más lenne... Nyilvánvalóan átrendezték a helyiséget. De lássuk a tárgyakat! A hatás a könyvben látható, más szobabelsőkhöz képest visszafogott. Ezt alighanem a csak nagyjából kivehető bútoroknak lehet köszönni, mégpedig a két, balszélen, a falnál álló, asztal melletti széknek, melyek vékony tagozataikkal és lécdíszes támlájukkal az angol klasszicizmushoz, leginkább Hepplewhite stílusához mutatnak hasonlóságot. Nem tudhatjuk, hogy korabeliek-e, bár viszonylag alacsony üléstömésük alatt aligha volt rugó. Anyaguk könnyen lehetett mahagóni, ami a vékony tagozatok előállítására alkalmas. E bútorok készülhettek bárhol a kontinensen is, hiszen ilyen mintalapok egész Európában elterjedtek voltak. Hasonló a köztük álló asztal is, míg egy háttal álló szék ezektől eltér. Talán klasszicizáló, francia előképek ihlették, korát bajos megállapítani. A kép jobboldalán szintén klasszicizáló, de Közép-Európára jellemzőbb támlás székeket látni, melyek feltehetően a XIX. század első negyedében készülhettek, hasonló korú lehet a köztük álló, erőteljes asztal is. Az előtérben részben látható párnázott fotel a XIX. század második felére utal, akárcsak hátul, egy gombfűzött, telekárpitozott chaise-longue és a mögötte elhelyezkedő, ovális lapú, esztergált oszlopú szalonasztal. Van még egy háromlábú asztalka, szintén a XIX. század utolsó negyedére utalva az ellenző mellett, egy barokkizáló asztalka a középoszlopos társa mögött és mellette egy alig kivehető karosszék. A tükör szintén a későbarokk formáit hordozza, készülhetett a XIX. században is. (1. kép) A további felvételek a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum gyűjtéséből kerültek elém.

8 1. kép. A kis társalgó