Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - TORJAY VALTER Hipotézisek és konkrétumok - Megjegyzések a körmendi Batthyány kastély 1884. évi hitbizományi leltárához és a kastély berendezéséről fennmaradt fotográfiákhoz

sősorban a nagyobb, és funkcionálisan ezekhez kapcsolódó kisebb szobák emelkednek ki, míg a többi, mellékesebb lakótér berendezésében is jelentéktelenebb. A földszinten elsősorban az irodahelyiség - egykor cselédszoba - játszik szerepet a felügyelő szoba és néhány cselédszoba mellett. Itt két, óriásinak sejthető puhafa szekrény mellett több, rendszerint már az 1870-es leltárban is szereplő kemény- és puhafa bútor található. Egy cseresznye íróasztal és egy „keményfa"kanapé értéke a megtisztelő 4 forintos árat is megüti. A helyiség éjjeliedénnyel, lavórral, sőt éjjeliszekrénynyel is felszerelt, ágy azonban nincsen benne. A felügy előszobában egy régebbi, de 4 forintra becsült cseresznye asztal tűnik érdekesebbnek. A nyári terem és a fürdőszoba sem jelentős szempontunkból, akárcsak a konyha, melyben a szokásos szekrények és asztalok kaptak helyet. A földszinti biliárd szoba üres volt, a lámpaszobában lámpák voltak, a kertkapu melletti szobában pedig tűzoltókellékek. A tiszti étkezőnek nevezett szoba berendezése sem bővelkedik kincsekben: egy nagy, ezüstszínre festett almárium van itt kárpitmaradékokkal, egy másik, barnára festve, egy fehérre festett, nyilván fenyőfa sublót, egy-két olcsóbb asztal, meg fél tucat hibás, nádülésű szék. A cselédszobában ócska „cselédágy", avult sublót, egyszerű székek, s egy „nagy"asztal állt, egy másikban nyilvánvalóan nem laktak. Többre érdemes az I. szakács szoba, hol egy fenyőágy mellett két, értékesebb tölgy szolgálta a kényelmet, háromfiókos tölgysublót és székek, valamint egy éjjeliszekrény is helyet kapott. A II. szakács szoba puhafa ágya mellé egy tölgyfa sublótot és egy cseresznye éjjeliszekrényt rejt, kis értékű, de teljes felszereléssel, egyszerű székekkel, asztallal. Az I. emeleten már más a helyzet. A délnyugati bástyaszobában nem találunk ágyat, a kényelmet egy mahagóni dívány szolgáltatja. Feltűnően sok volt itt az utóbbi időben a horvátországi Ludbregben található birtokról hozott, de helyenként „avult" jelzővel is illetett bútor. Főleg az ülőbútorok huzatai kapják e jelzőt, melyek a dívánnyal garnitúrát alkothattak. Minden ludbregi bútor mahagóni volt, és kiemelkedően érdekes az a gömbölyű, felnyitható, bronzdíszes lábú asztalka, mely talán az empire és biedermeier idején dívó glóbuszasztalkák egyike lehetett. Amennyiben így van, akkor talán női szobában járhatunk, hisz ezek kézimunkaasztalok voltak. Egy hatalmas, aranyozott tükör is mintha erre utalna, de ez az 1870-ben még 30 forintos tárgy ekkorra súlyosan megsérülhetett: már csak 10 forint az értéke. A „kék mellékszoba" cseresznye ágyában alighanem aludtak, hiszen az új, rugós drót matrac ritkaság az épületben. Az értékes, 9 forintos kanapét Intáról, ottani birtokukról hozták nemrég, akár a kis mahagóni asztalt. A kissé leromlott kőrisfa asztal talán klasszicista lehetett - anyagából ítélve. A vidám tereferét még hat cseresznyeszék. a munkát kissé leromlott - egykor 5,50 forint, 1884-ben már csak 3 értékű - dió íróasztal tette lehetővé. Legérdekesebb az a bronzírozott, líra alakú falióra, mely esetleg empire stílusú lehetett. A szoba melletti „kabin "-hzn wc-vel ellátott karszékről olvashatunk. Inasszobát is találunk a közelben értéktelen bútorokkal. A könyvtárban hatalmas állványok és egy cseresznyefa szekrény hordozta a köteteket. Az olvasgatáshoz különböző asztalok, egy lószőrtömésű cseresznye kanapé és hat nádazott tiszafa szék nyújtottak segítséget. Itt tartották a porcelánt is. Ablakfüggönyökről nincs adat. Az I. mellékszoba is rugós matracú, cseresznye ágyat rejtett, ablakát drapéria díszítette. Sok jó minőségű, de erősen romló. 1870-óta amortizálódott tárgyat találunk itt a leírás szerint. A csizmahúzó talán férfi lakóra vall, a mahagóni alapú gyertyatartók, cseresznye asztalok jobb minőségűek, kiemelkedik az utóbbi években, szintén Luclbregből hozott, kárpitozott mahagóni kanapé - 8 forint - és a hozzá tartozó két karszék, valamint négy szék. A II. mellékszobában ágyról nem olvashatunk, azonban felsorolnak több képet, tiszafa asztalt és dió szekrényt, mindezekhez Intáról hozott mahagóni kanapé és nádazott tiszafa székek járultak. A „zöld kerek", alighanem bástyaszoba ismét tartalmazott egy hibásnak nevezett cseresznye ágyat, jóféle matraccal, tiszafa tükörrel, háromfiókos cseresznye sublóttal, lavórral, pohárral felszerelve. A paplan - szokás szerint - selyem. Érdekesebb tételek a horvátországi birtokról hozott, kárpitozott mahagóni székek - 8 darab, 8 forint -, az Intáról hozott tiszafa asztal tükörrel, valamint a IS forintot érő, új, s így talán neoreneszánsz, vagy neorokokó falióra. Az első, kertre néző szoba két személy számára volt felszerelve, méghozzá a szappantartóig menően. A jó anyagból készült, dióágyak kissé veszítettek értékükből, de nemrég drót ágybetéteket vásároltak hozzájuk. Ettől eltekintve azonban a tárgyak köre 1870 óta keveset változhatott, többségük veszített értékéből. Lehet, hogy új, vagy feljavított a cseresznyekanapé és a hozzá tartozó kőrisfa székek, hiszen mindkét tétel esetében értéknövekedést állapítottak meg. Kanizsáról egy hibás, kétajtéxs diószekrényt, Intáról egy toalett tükröt hoztak. A II. kerti szobát talán valamely alárendelt személy lakhatta, hiszen teljes felszereltsége mellett sok romló állagú bútort találunk itt. Jelentősebb többletet nem jegyeztek fel, egy Intáról hozott, hibásnak nevezett mahagóni asztalt leszámítva. A négy, nádazott tiszafa szék is alighanem jobb napokat látott, akárcsak a francia huzatú tiszafa kanapé. Gyanús tétel maga az ágy, melynek rossz állapotát külön említik, de amely 1870 óta mindössze 10 krajcárt veszített értékéből, s még így is 1,30 forintot ért. Alighanem tehát nagyon régi darabról van szó, mely már 1870-ben sem volt jó állapotban, ele eredetileg komoly értékkel bírt. Ezt támasztja alá törökmogyoró és cseresznye anyaga, valamint szokatlan hat lába. A III. kerti szobát talán nem lakták, mert ággyal és tükörrel ugyan rendelkezik, de ülőbútort nem tartalmaz. Sokkal berendezettebb a II. udvari szoba, lakásra teljesen alkalmas, de itt is leépülő bútorokkal találkozik a leltár tanulmányozója: kevésre értékelt, hibás nádazott tölgy székek és hasonló anyagú sublót állt itt törött diótükör, kis dióasztalka és mások társaságában. Annyit azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a XVIII. századi ülőbútorok gyakran készültek tölgyfából, nádazott üléssel. Ekkoriban a későbarokk bútorokat feltehetőleg még nem becsülték sokra.