Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZIMÁNYI VERA A Magyar Országos Levéltárba került körmendi Batthyány Hercegi Levéltár

ZIMÁNYI VERA A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBA KERÜLT KÖRMENDI BATTHYÁNY HERCEGI LEVÉLTÁR* A Batthyány család hercegi ágának levéltárában a középkorból nagy nyugat-dunántúli és szlavóniai területekre, a XVI. századtól pedig a Dunántúl nyugati és középső részére vonatkozóan található bő forrásanyag. Köztörténeti szempontból is igen értékes iratanyag keletkezett a család tagjainak a XVII. században a törökellenes harcokkal kapcsolatban betöltött kiemelkedő szerepe révén. A birtokigazgatás magas színvonalát tükrözik a különböző uradalmak iratai. A XVIII. században országos tisztségeket betöltő családtagok - nádor, bán, hercegprímás - révén került politikai, katonai és művelődéstörténeti szempontból fontos iratanyag a levéltárba. A XVIII. századi birtokigazgatási iratanyagból a körmendi elég gazdag, a legtöbb egyéb uradalomban keletkezett iratanyagnak azonban csak egy kis része maradt fenn. A XIX. századra, különösen annak második felére vonatkozólag az iratok sem köztörténeti, sem birtoktörténeti szempontból nem tartalmaznak kiemelkedő értékű f< másokat. A AT / \/\. - töredékesen a XX. - szazadra vonatkozólag az összes magyarországi levéltárak között páratlan értékű misszilisanyag maradt fenn benne. A család iratait a XVI. század második felétől Németit jvárott, Rohoncon és Szalónakon őrizték. A XVII. század közepén a nagy mennyiségű levelezés és számadásanyag között maga Batthyány I. Ádám teremtett rendet: kis csomagokba kötözte az általa csoportosított iratokat, és regesztákkal látta el őket. Ugyanakkor utasításokat adott tisztviselőinek pontos, részletes összeírások készítésére, jelentések írására. Utódai alatt az ügyintézés színvonalában azonban bizonyos visszaesés tapasztalható. A XVIII. század elsé) évtizedeitől Körmend vált a magyarországi uradalmak központjává. Ide szállították át 1769-ben a rohonci levéltár egy részét-erről dátumszerűen tudunk-és feltehetően szintén még a XVIII. száizadban a németujvári és szalónaki iratok jelentős részét is. De bizonyos mennyiségű irat mégis keletkezési helyén maradt, így a jelenlegi burgenlandi levéltárakban is találunk ugyanolyan jellegű forrásokat, mint amilyenek a körmendi hercegi levéltárba kerültek. Korábbi kisebb, ad hoc alkalmakra készített iratjegyzékek létrejötte után a XVIII. század második felében végeztek nagyobb rendezési és jegyzékelési munkákat a levéltárban. 1751-ben rendezte és lajstromozta Csepreghy Mihály levéltáros a család kettéágazása elélt t a családot közvetlenül érintő iratokat, és hozta létre belőlük az „ActaAntiqua"sorozatot. A továbbiakban külön rendezték és lajstromozták a ..Majorátus" sorozatba beosztott dokumentumokat, az 1746-ban alapított majorátusi javakra vonatkozó iratok kerültek ide. A „Senioratus" sorozatba a család idősebb, tehát hercegi ágának a majorátusi hitbizományhoz nem tartozó, egyéb javaira vonatkozó írásos emlékeket osztották be. A „Miscellanea"és az ..Acta Memorabilia"sorozatok - vegyes, valamint köztörténeti szempontból jelentősnek ítélt dokumentumok két sorozata - is ezekben az évtizedekben keletkeztek. A XIX-XX. századi ügyviteli iratokhoz már egyidejűleg készítették a segédleteket - iktató- és mutatókönyveket -, ezek legnagyobb része azonban az iratanyagával együtt elpusztult. E páratlan kulturális élteket képviselő levéltárat a XX. században két nagy háborús pusztítás érte, amelyek során tulajdonképpen meg is semmisülhetett volna. Az első akkor következett be, amikor a második világháború végén orosz hadikórházat, majd katonai helyőrséget rendeztek be a körmendi kastélyban. Szemtanúk apokaliptikus állapotokról számoltak be. A katonai rendeltetést akadályozó, fölösleges lomnak tekintett iratokat ledobálták a kastély délkeleti oldala mellett álló lóistálló udvarára, amelyet kb. húsz. cm vastagságban borított el a véres kötésekkel, emberi ürülékkel, korommal keveredett papír; ké>zépkori oklevelek, masszív, XVII-XVIII. századi papírosra írt újkori feljegyzések és cigarettasodrásra alkalmas vékonyabb, XX. századi gépírópapír keveredett egymással. A levéltár másik részét a szerszámoskamrába szórták ki. Orosz katonák jártak rá erre a „nyersanyagra", innen vették a várudvaron felállított húsz konyhai katlanhoz, a begyújtani valót, a lóistálló udvarán lévő fedett kutat a katonák árnyékszéknek használták, s e célra is nagy mennyiségű iratot használtak fel. De még „játékos kedvtelésre" is futotta: ..Láttam, hogy az orosz katonák közül többen azzal szórakoztak, hogy a régi pergamenre avagy kutyabőrre írt okleveleket el tudják-e tépni és két-két katona kétfelől húzta, tépte a pergament mindaddig, míg azt el nem tépték. " Még más célokra is jól jött a levéltár anyaga: ..Egy orosz katona ottlétemkor több darab tenyérnyi nagyságú viaszpecsétet vágott le néhány királyi ökleiéiről, melyekért pénzkínáltam és igyekeztem tőle elvenni. Nem adta el, s az egyik nagy viaszpecsétet a csizmájához dörzsölte, mutatva, hogy az neki a csizma fényesítéséhez kell. Más oroszok a kamráiban felhalmozott nagy mennyiségű iraton végeztékéi természeti szükségletüket. Láttam, hogy a várkastély belső udvaréin nagy szeméthalmomban IV. Béla, Róbert Károly, Nagy Lajos. Zsigmond és Mátyás király idejéből való királyi oklevelek vannak függő pecsétekkel ellátva, melyekre az orosz katonaság nagy mennyiségű burgonyahéjat, hamut, szalmát, gipszet, kormot és egyéb szemetet szórt. "HH9HHHI 1. kép. Orosz katonák által megfaragott, csizmafényesíléshez használt II. Lajos és 1. Ferdinánd királyok viaszpecsétjei az egykori Batthyány levéltárból. AT 7. század első fele