Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KUSTÁR ÁGNES - ÁRPÁS KÁROLY Batthyány Erzsébet grófnő arcrekonstrukciója
keny (M63:M62=72,73). AZ egész arcszög kicsi (prognath) (M72=80° ) (1-2. kép). A csöves csontok alapján a becsült testmagasság 160-165 cm - magas termet. A térdízületek fokozott igénybevételről tanúskodnak. A csigolyákon gyulladásos folyamat jelei és osteophyták, valamint égésnyomok ismerhetők fel. A csigolyák mérete kyphotikus testtartásra utal. 12 Az arcrekonstrukció módszere Az ember eltűnődik egy-egy koponya láttán: milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? Különös érzés belegondolni, hogy a csontváz néhai tulajdonosa valaha mozgott, falatozott, szeretett. Az pedig valóságos rejtélynek tűnhet, hogy szép vagy csúnya, fiatal vagy öreg volt-e. Pedig a tudomány segítségével ma már bármely ép koponyára visszavarázsolható az „eredeti" vagy az ahhoz hasonló arc. A kutatókat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan hozható létre egy koponya alapján a hiteles „arcmás". A kezdetek az ókorba nyúlnak vissza: a 9000 évvel ezelőtti Jerikóban általános szokás volt a halott családtagok arcvonásainak utólagos rekonstruálása, amit az illető koponyájának gipsszel történő bevonásával és festéssel végeztek, s ily módon egyedi vonásokkal rendelkező portrékat hoztak létre. 13 Az első tudományos igényű próbálkozások német anatómusok nevéhez fűződnek, akik a XIX. század végén főleg olyan hírességek arcát rekonstruálták, akikről hiteles ábrázolás is fönnmaradt, így mód nyílott az összehasonlításra. Wilhelm His 1 ' lipcsei orvostanár Johann Sebastian Bach arcát, August Froriep 13 tübingeni anatómus Friedrich Schillerét, Hermann Welcker 16 (1884) hallei professzor pedig a festőművész Raffaelló koponyáját rekonstruálta. A híres művészekről készült, ellenőrizhető eredményességű rekonstrukciók mellett sorra születtek a jóval régebben élt ismeretlen emberek „portréi" is: egy rézkori emberét rekonstruálta Schaffhausen, 17 az anatómus Kollmann és a szobrász Büchly egy újkőkori nő, 18 von Eggeling 19 valamint Eickstedt 2 " egy-egy neandervölgyi ember koponyájáról készített rekonstrukciót. Az arcrekonstrukció módszerének tudományos megalapozására mind Welcker, 21 mind His 22 számos mérést végeztek kadávereken - halottakon - az arc lágyrészein, továbbá keresték az összefüggést a csont struktúrája és a rajta elhelyezkedő izmok külső megjelenési formája között. Kollmann és Büchly 23 szintén úttörői voltak a lágyrész-vastagsági adatok gyűjtésének. A lágyrész-vastagság mérését a XX. században az élőkön végzett ultrahangos mérések pontosították tovább. Az arcrekonstrukció-készítés egyik legjelentősebb alakja a múlt században Geraszimov volt, aki nem csak a kétdimenziós - rajzolói - módszer kiváló művelőjeként, de a plasztikus módszer fejlesztésében végzett úttörő munkájával is beírta nevét a legnagyobbak közé. Geraszimov új eljárásának lényege - a lágyrész-vastagságok alkalmazása mellett - az izomzat visszaépítése volt a koponyára. 24 Magyarországon az első arcrekonstrukció Árpás Károly szobrászművész nevéhez fűződik. Árpás maga dolgozta ki eljárását, amely szerint az arcrekonstrukció kizárólag az anatómiai törvényszerűségek, és a koponya egyedi jellemzői alapján épül fel. 25 Árpás Károly az arc újraszerkesztésének anatómiai módszerét 1968-69-ben kísérletezte ki, melyhez a képzőművészet területén szerzett anatómiai és emberábrázolási tapasztalatai, továbbá régészeti grafikusként töltött két évtized során gyűjtött ismeretanyag szolgáltatta az alapot. Számos arcrekonstrukciója különféle korok embereiről készült. 26 Kustár Ágnes antropológus 1996 óta készít arcrekonstrukciókat a Magyar Természettudományi Múzeumban a Kárpát-medence különböző régészeti korszakaiból származó koponyák alapján. 27 Az anatómiai alapon történő arcrekonstrukció abból az alapelvből indul ki, hogy az arc illetve a fej egyéni jellegeit a koponya jellegei határozzák meg, azaz az élő arc karaktere hűen követi a koponyáét. Az anatómia törvényszerűségei mindenkire egyformán érvényesek. 28 Az egyéni arc megközelítésének sikere attól függ, hogy a felépítés során, az anatómiai törvényszerűségek keretein belül milyen pontosan vagyunk képesek követni a koponya által mutatott egyéni variációkat. 29 A koponya tisztítása, konzerválása és restaurálása után a hiányzó részeket méhviasszal pótoltuk - az arcrekonstrukciót az eredeti koponyára készítettük el. A koponya állagmegóvása érdekében nem rögzítettünk a csontokon lágyrész vastagságot jelző töviseket, hanem a munka során mérésekkel folyamatosan ellenőriztük és biztosítottuk azok kellő vastagságát. Az izmokat és az orrot plasztilinból rekonstruáltuk, a szemeket üvegszemekkel pótoltuk. Az arc izmait az „Árpás-féle anatómiai mődszer"-rel rekonstruáltuk. 3 " Az arc izmainak felépítéséhez a koponyacsontok külső felszínén meglévő izomtapadási illetve eredési helyek [tuberculum, tuberositas]adnak megbízható alapot. A nyak, az agykoponya és az arckoponya izmait ezekhez a felületi nyomok egyéni alakulásának és fejlettségi fokának alapján építettük fel. A lágyrészek vastagságát Röhrer-Ertl és Helmer 31 táblázata alapján becsültük, s a munka során végzett mérésekkel folyamatosan ellenőriztük (1. táblázat), ezzel biztosítva, hogy ne kerüljön túl sok vagy kevés lágyrész az adott területre. Minél érdesebb, fejlettebb a csonton az izomtapaclási felszín, annál vastagabb a rajta eredő illetve tapadó izom (4-5. kép). A szem, a száj, az orr és a fül rekonstrukciójánál a szakirodalomban általánosan elfogadott morfológiai útmutatókra támaszkodtunk. 32 Az orr rekonstrukciója összetett. Szélességét az orrüreg szélessége határozza meg. Az orrunk hegye, az orrcsúcs megközelítőleg az orrcsont alsó harmadára fektetett érintő és az orrtövis irányát követő egyenes metszéspontjában helyezkedik el. Az orrhát alakját az orrcsontok és a felső állcsont homlokcsonti nyúlványának [processus frontalis maxillae]alakja adja meg. Ha valakinek erősen hajlott, kiálló az orrcsontja és lefelé irányul az orrtövise, akkor minden bizonnyal sasorra lehetett. Ha pedig az orrcsontja rövid és homorú, az orrtövise felfelé irányuló, akkor az orra nagy valószínűséggel pisze volt. A szemgolyó nagysága a szemüreg nagyságától és mélységétől függ. A száj formáját és teltségét több tényező együttes hatása alakítja ki. Meghatározói: a felső állcsont előreállásának mértéke, a szájhoz vezető mimikai izmok eredési helye és vastagsága, a fogsorív formája és a fogak nagysága. A szájformát a harapási forma is befolyásolja, azaz hogy valakinek a felső ajka előreállóbb,
