Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - BAJÁK LÁSZLÓ A Batthyány család halotti címerei

használtak, azaz a sajátjuk mellett viselték a férjükét is. Fordítva nem fordult elő. A férjezett, vagy özvegy nők címerében mindig a heraldikai jobboldalon találjuk a férj, a baloldalon pedig, a feleség címerét. A feleség mindig a férj rangjait kapta meg. illetve viselte. Érdekesség, hogy még gr. Batthyány Ludovika, gr. Batthyány Józsefné rokonházassága esetében is házassági címeit alkalmaztak, két teljesen egyforma Batthyány címerrel. A házassági címer használata alól egyetlen kivétel van gr. Batthyány Róza, lovag Andreoly Ferencné (fl873). Itt feltehetően a férj alacsonyabb rangja miatt mellőzték a címerét. A kapcsolat ráadásul válással végződött. A halotti címerek feliratai tájékoztatták a gyászolókat az elhunyt címeiről, rangjáról, a házastársáról, a halál idején viselt tisztségeiről, továbbá ettől elkülönítve a születésének és a halálának idejéről, illetve az életkoráról. A feliratok a család ellenőrzése mellett készültek közvetlenül a halál után, így általában megbízhatóak és komoly forrásértékkel bírnak. A korai, archaikusabb címereken, az ovális köriratok maradványaként, a festett felirat ívelten fogja ké>rül a címert. A XIX. századra a feliratok kiegyenesedtek, mivel már tussal és sablonnal, majd nyomtatással készültek. Érdekes módon az arannyal, ezüsttel vagy fehér temperával festett feliratokat a Batthyány családnál csak meglepően későn váltja fel a nyomtatás, először gr. Batthyány Ivánnál (1865). A címerek nyelve 11 esetben latin, 9 esetben német - valószínűleg mind Ausztriában készült -, és 3 esetben magyar - mind 1867 utáni. Megjegyzendő, hogy az ország keleti felében a XIX. századi halotti címerek feliratai már többnyire magyar nyelvűek. A Batthyány címerek egy részének különös sajátossága, hogy a néha egészen hosszú feliratuk is kizárólag csak kezdőbetűkből áll.

6 Az ilyen feliratok persze aligha szolgálták a gyászolók tájékoztatását, és talán csak a legszűkebb család számára készültek. A tizenkét férfi családtag címerének feliratai a címzések és a rang mellett általában arról tájékoztatnak, hogy a Batthyányakat megillette a Németújvár örökös ura [comes] cím. elsőszülöttségi örökösödéssel viselték Vas vármegye örökös főispáni címét [perpetuus, ill. haereditarius supremus cornesp, szinte mind császári és királyi kamarások, és sokan valóságos belső titkos tanácsosok voltak.

8 Közülük Batthyány Lajos (|1765) nádori tisztet

9

, gr. Batthyány József György (|1806) pedig udvari főméltóságot, főasztalnokmesteréget viselt. A katonáskodó családtagok közül ketten értek el magasabb rangot.

1

" Ezen kívül gr. Batthyány József György (fl806) Nógrád vármegye főispánja, gr. Batthyány Vince (J1827) pedig Esztergom vármegye főispáni helytartója volt. Többen viseltek hivatali, kamarai, ill. helytartótanácsi tisztségeket is. A nők magyar és külföldi - gr. Pergen, gr. Roggendorf, br. Ottenfels-Gschwind - egy kivétellel - Skerlecz arisztokrata családból származtak. A többségük tagja volt a Csillagkeresztes Dámák rendjének, és néhányuk a palotahölgyek közé is bekerült." Végül a halotti címerek születési és halálozási adatainak segítségével több helyen javíthatóvá, pontosíthatóvá váltak a genealógiai adattáraknak a Batthyány családra vonatkozó közlései. Képjegyzék 1. kép. Gróf Batthyány Lajos nádor (1696-1765) halotti címere. Papír, festett. Hadtörténeti Múzeum, ltsz.: 99-135.l./KE 2. kép. Herceg Batthyány Fülöp (1781-1870) halotti címere. Papír, festett. Hadtörténeti Múzeum, ltsz.: 99.1156./KE LÁSZLÓ BAJÁK DIE TODESWAPPEN DER FAMILIE BATTHYÁNY Todes- oder Grabwappen sind ein Typus des Gedenkens (Epitafien), wo das Hauptmotiv der Darstellung das Wappen des Verstorbenen ist Es gibt zwei Arten hiervon. Eines (das Epitafwappen) wurde als bleibende Erinnening, als Ersatz für den Grabstein in der Beisetzungskirche aufgehängt, das zweite (Todes- oder Grabwappen) war Effemer-ähnlich und hatte grundsätzlich bei der Bestattungsfeier eine Rolle. Seit dem 17. Jahrhundert gibt es ein Wappen, welches auf eine Schleife aus Papier oder Seide - mit der, den Toten identifizierenden Aufschrift ergänzt - gemalt und unter den Trauergästen als Erinnerung ausgeteilt wurde. Unlängst wurden aus der Sammlung des Kriegshistorischen Museums in Budapest 25 Todeswappen aus dem 1819- Jahrhundert, die mit der Batthyány-Familie in Verbindung gebracht werden, aufgearbeitet. Weitere acht ähnliche Wappen sind in der Nationalen Széchenyi Bibliothek aufgehoben. Diese 33 Wappen bedeuten aber keine Gleichzahl an Familienmitgliedern, da 7 Wappen der beiden genannten Institute identisch sind. Diese Überlappung ist nicht zufällig, denn beide Materialien kamen mit der Hilfe von János Szendrei (1857-1927) dorthin. Er war derjenige, der im Jahr 1896 die Millenniumsausstellung und den ungarischen kriegsgeschichtlichen Teil der Pariser Weltausstellung im Jahre 1900 gemacht hatte. Um die Ausstellung vor dem Millennium vorbereiten zu können, bereiste er das Land und ermaß die Waffensammlungen der Adelsburgen und Schlosser. Es ist anzunehmen, class er auf seiner Reise in Németújvár (Güssing), in dem Bestattungsort des Geschlechtes Batthyány, auf die Wappen stieß. Die Duplikate brachte er an seinem Arbeitsplatz, dem Nationalmuseum, sowie in die Széchenyi Nationalbibliothek, welche damals noch ein Teil des Museums war, unter. Der Großteil des Materials kam nach seinem Tode im Sinne seines Willens in den Besitz des damals entstehenden Kriegsgeschichtlichen Museums. Die Aufschriften der Wappen bewahren heraldische, genealogische und archontologische Informationen von grundlegender Art, so konnten die genealogischen Datenbanken über die Familie Batthyány in vielen Fällen genauer gemacht und korrigiert werden können.