Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel

Egy későbbi, 1656. január l-jén készült leltár szerint, .,azkis íróházunkban való ormariumban" a 12. tételnél „Bálám Bálintnak Istenes énekit" találták egy példányban, amely talán a Bártfán, 1632-ben megjelent első edícióval lehet azonos.

90 Németújvárott tehát megvolt Balassi Bálint minden poétái munkája. Jogosan, hiszen a Batthyány család két jeles tagja, Boldizsár és Ferenc maguk is sokat tettek azért, hogy a magyar irodalomnak ez a meghatározó életműve létrejöhessen. Képjegyzék 1. kép. Jordán Tamás: Pestis phaenomena. Címlap Batthyány Boldizsár possessori bejegyzésével. Frankfurt, 1576. Országos Széchényi Könyvtár. 2. kép. Poetae très elegantissimi címlapja. Párizs, 1582. Országos Széchényi Könyvtár. 3. kép. Psalmorum Sacrorum Davidis... Morges címlapja, 1581. Országos Széchényi Könyvtár. 4-6. kép. Balassi Bálint saját kezű levele Batthyány Ferenchez, Pozsony, 1593. március 21. Magyar Országos Levéltár, Batthyány család levéltára, P 1314 7. kép. Balassi Bálint saját kezű versfüzére. Magyar Országos Levéltár, Batthyány család levéltára, P 1313 8. kép. Carolus Clusius (1526-1609). Leiden, University Library 9. kép. Batthyány Boldizsár (1535 k-1590) feltételezett képe. Graz, Landesmuseum Joanneum 10. kép. Balassi János (1518-1577). Bécs, Albertina 11. kép. Istvánffy Miklós (1538-1615). Bécs, Albertina 12. kép. Mossóczy Zakariás (1542-1587). Bécs, Albertina 13- kép. Fejérkövi István (1522-1596). Bécs, Albertina GÉZA SZENTMÁRTONI SZABÓ DIE FREUNDSCHAFT BÁLINT BALASSI'S MIT BALTHASAR BATTHYÁNY UND SEINEM SOHN FRANZ Die drei bedeutendsten neulateinischen Dichter der Renaissance waren der Italiener, Angerian, der Grieche, Marull, sowie Joannes Secundus aus Flandern. Ihre Gedichte wurden in der Mitte des Jahrhundertes von denjenigen Hugenotten in Paris veröffenüicht, die nach den Massakern in der Sankt Bartholomäus Nacht ihre Heimat verlassen mussten. Die, an ihrer Stelle getretenen, zwei neuen Verlage an ihrer Stelle veröffentlichten im Jahre 1582 die GeclichLszyklen der drei Dichter, die dem petrarkischen Modell folgten, mit dem Titel Poetae très elegantissimi. Besagtes Buch war im Leben des ungarischen Dichters, Bálint Balassi, von immenser Bedeutung, denn er benutzte die hier gelesenen Gedichte als Beispiele. Seine Themen wurden am meisten von den inventio poetica, sprich „dichtenden Erfindungen" der Liebesgedichte des Angerian inspiriert. Balassi benutzte für seine Götterlieder die Psalmparaphrasen zweier neulateinischer Dichter, des Franzosen Théodore de Bèze, sowie des Schotten George Buchanan, er war bemüht das Schuldrama des letzteren mit dem Titel Jepbtes ins Ungarische zu übersetzen. Aller Wahrscheinlichkeit nach dürfte er in diesem seltenen, vom Geiste Kalvins geprägten Psalmparaphrasenband oft geblättert haben, welches ein I lugenottenflüchtling im schweizerischen Morges im Jahre 1581 veröffentlicht hatte. Balthasar Batthyány verbrachte viele seiner Jugendjahre am Hof des französischen Königs und als Protestant baute er lebenslange Freundschaften mit den Intellektuellen der Hugenotten aus, unter denen es auch Verleger gegeben haben dürfte. Diese Kontakte nutzte er bei der Sammlung seiner besonders Frankreichorientierten Bücher. Es ist anzunehmen, class die erwähnten Anthologien aus Paris und Morges Batthyány gekauft hat und in die Hände des damals noch protestantishen, nicht verheirateten Balassi Bálint übergeben durfte. Daher können wir sein Büchersammeln als etwas auffassen, das die Sicht des Dichters im großen Maße erweitert hatte, wodurch die ungarische Lyrik, der europäischen Dichtermode angepasst und erneuert werden konnte. Der Verdienst seines Sohnes Franz, bestand darin, den damals zur Dichtergröße avancierten Balassi zu motivieren und seine Werke zu fördern. Er verbreitete dessen Gedichte in seiner Bekanntschaft und bewahrte sie zum 'Feil in seinem Nachlass zusammen mit ihrer Korrespondenz. Die unbezahlbaren Balassi Briefe und die Gedichtmanuskripte sind wesentliche Bestandteile des noch heute erhaltenen Archivs. Jegyzet 1 Balassi Bálint Összes versei, Szép magyar comoediája és levelezése. A szöveget gondozta Stoll Béla. Az utószó és a szótár Eckhardt Sándor munkája. 3- jav. kiad. Bp., 1974. 344-349. p. 2 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. Bp. [1913.1 22. p. 3 Hóvári János: A hűtlen Dobó. Bp. 1987. 113. p. 4 Fallenbüchl Zoltán: Magyarország föméltóságai. Bp., 1988. 87, 89. p. 5 C. Wilhelmb Gizella: Marlino Rota magyar arcképei. = Eolia Archeologica 1955. 157-163. p.; Galavics Géza: Személyiség és reneszánsz portré. Ismeretlen magyarországi humanista-portré: Mossóczy Zakariás arcképe. = Colectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szegeti, 1990. 401-418. p. 6 A kép a bécsi Albertinában maradt fenn. Felirata: Ioannes Balassa de Giiarmath Consiliarius Sacrae Caesareae Regiaeque Mlaiestatis] etc. Ianitorium Regalium Magister in Ungaria - aeta[tisj suae LVI1. - MDLXXV. - Balassi János 1575. január 25-én töltötte be 5

7

. évét. A kép lelőhelye: Leiden, University Library, Prentenkabinet 1 132 Rot/1. 8 Fele, Milan: Zivot i djela sibenskog bakroresca Martina Rote Kolunica. Zagreb, 1997. 168. számú kép. 9 Batthyányak évszázadai. Szerk.: Zsámbéky Monika. SzombathelyKörmend, 2005. 33- p. 10 Barlay Ö. Szabolcs: Romon Virág. Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról. Bp., 1986. I92-I96, 223. p.; Magyar művelődéstörténeti lexikon I. középkor és kora újkor. Aachen-Bylica. Főszerkesztő Kőszeghy Péter. Balassi Kiadó, 2003. 310-311, 315-316. p. 11 Eckhardt Sándor: Batthyány Boldizsár a francia udvarnál. = Magyarságtudomány, 2. (I943) 36-44. p.; Katona Imre: A Batthyányiak és a reformáció 1551-1570. = Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője, 5-6. kötet, 1971-1972. 435-467. p.; Koltai András: Batthyány Ádám és könyvtára. Bp.-Szeged, OSzK, Scriptum Rt., 2002. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, IV), 3-8. p. 12 Idősb Pieter Brueghel (1525 k.—1569): Keresztelő János prédikációja. 1566. (Olaj, fatábla, 160x95 cm) Szépművészeti Múzeum, Budapest (A Batthyány Boldizsár által vásárolt festmény Nagycsákányon, gróf Batthyány Iván birtokában 1919-ig) - Katona Imre: Brueghel és Batthyányak. Bp., 1979.