Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - BENDA BORBÁLA Batthyány I. Ádám (16l0-l659) udvara az asztali rendtartások tükrében
BATTHYÁNY I. ÁDÁM (1610-1659) UDVARA AZ ASZTALI RENDTARTÁSOK TÜKRÉBEN Kié Kik ülnek még Hányan 1. asztal úr asztala főuraimék 12 2. asztal uraimék asztala számtartó, 44 3. asztal deákok asztala Szili István 6 4. asztal Fraucimerek asztala 22 5 .asztal Konyhamester asztala szakácsok 6 1. táblázat. Batthyány I. Ádám asztali rendtartása sáfár neki voltak alárendelve. Úgy tűnik, legfontosabb feladata a konyhán elkelt élelmiszer számontartása volt. A konyhamester asztalánál érthető módon a szakácsok foglaltak helyet, méghozzá általában hatan. Étkezésük helye talán a szakácsok szobája lehetett. Amikor Batthyány I. Ádám a pozsonyi országgyűlésekre ment kíséretével a németújvári és rohonc-szalónaki prebendás listán találhatótól kis mértékben eltérő húsprebendás jegyzékeket adott ki, megfelelően annak, hogy kik kísérték cd őt Pozsonyba. 1637 novemberében 1 ' 1 például 22 olyan familiárist nevez meg, akik leülhetnek asztalához, az uraiméknak három asztalt rendel, a felsorolásban harmadikként pedig a lovászmester asztalát nevezi meg, ahová ugyancsak az uraimék ülhettek le. A konyhamester asztalánál a szakácsok mellett mesteremberek - név szerint Szép Márton, Szabó Mihály, Barbély Gergely - kapott még helyet. A fraucimereknél nem említi, hogy hány asztalról van szó, csak annyi bizonyos, hogy több mint egy. 1655-ben csak két asztalnyi familiárist visz magával, legalábbis saját asztalán kívül még két asztalt rendelt nekik. A harmadik rangú asztalt pedig deákok asztalának nevezi, és ide rendelte a lovászmestert és Bányai Jánost, a szakácsokhoz pedig a kulcsárt. Ezenkívül még a muzsikusok kaptak külön asztalt. 17 Ebben az évben feltételezhetőleg nem kísérte el felesége, legalábbis erre utal az, hogy fraucimereket nem említ ez a rendtartás. A fent vázolt németújvári-szalónaki húsprebendás jegyzékekben leírt asztali rendtartás öt asztalánál azonban jenai több asztal lehetett a valóságban. Pulyai György konyhamester Batthyány I. Ádámhoz 1651-ben írt levelében például azt panaszolja, hogy „Nagyságod nékem kiadott instruc dójában hét asztalokat ír lenni, most penig öttel több, úgymint 1. Bornemissza uram asztala, 2. az páterek asztala, 3- gombkötők asztala, 4. takácsok asztala, 5. tislerek asztala, ezek nincsenek az instructioban be írva. ,<18 Tehát a létezett, de elveszett konyhamester számára készült instrukcióban hét asztalt említenek. De még ehhez képest is öttel több, vagyis összesen 12 asztal létezett gyakorlatban: így volt az udvari mesterembereknek - gombkötő, takácsok, tislerek -, az udvari papoknak és a számvevőnek - Bornemissza - asztala, amelyek nem voltak a prebendás jegyzékben leírt asztalok között. Tovább bonyolítja a képet egy harmadik forrás, egy 1642ből fennmaradt számadás, amelyben asztalok szerint jegyezték fel, hogy mennyi bor fogyott egy-egy nap. Ebben olyan asztalokat említenek, amelyek az eddig idézett két forrásban nem szerepelnek: 19 eszerint 17 étekfogó és tálhordó, illetve összesen húsz inas - úré, asszonyé és a kisúré - evett külön asztalnál; a lovászokat két borbéllyal és a lovászinasokkal ültették le egy asztalhoz, a kocsisok pedig csatlósokkal osztották meg étküket. Feltételezhetjük, hogy e négy asztal közül kettő rajta volt a konyhamester utasításán, de akkor is marad két asztal, amely biztos, hogy nem szerepel ott sem. Ugyanakkor észrevehető, hogy a konyhamester által kilenc évvel később kifogásolt öt plusz asztal neve nem szerepel e feljegyzésben. Egy harmadik forráscsoportban, az udvarnak Németújváron készült böjti limitációiban 20 ugyancsak szerepel az étekfogók - illetve 1646ban ifjak néven - asztala, igaz csak corlatiora 21 járt nekik külön haladag. Inasok, lovászok, kocsisok, csatlósok itt nem szerepelnek, említik viszont a porkolábok és a tiszttartók asztalát - ezek a hús limitációkban egyénileg kapnak húst. Ezen kívül feljegyeztek különféle mesterembereket, amelyek közül viszont Pulyai levelében csak a gombkötőkről írt - az ott szereplő takácsok és tislerek itt nem szerepelnek -, a szabókról, csizmadiákról, lakatosokról és nyereggyártókról nem. A mesteremberek közül egyedül a gombkötők esetén írják úgy, hogy asztalukra járt a böjti eleség, ezt is csupán 1650-ben teszik, különben böjti sóshal járandóságukat 1646-ban Szalónakra, 1651-ben Rohoncra kellett küldeni. A mesteremberek esetén - akik nem szerepelnek minden évben 22 - általában is elmondható, hogy csak azt jegyezték fel, hogy mennyi böjti eleség járt nekik, és kell-e Rohoncra vagy Szalónakra küldeni számukra sós halat. Érdekes, hogy 1651-ben a fraucimerek is Rohoncon tartózkodtak a böjti időszak alatt, és ezért nekik oda kellett küldeni az eleségét - eközben az úr és udvara népe maradt Németújváron. Más esetben - 1647. március - viszont böjti időszakban éppen Pozsonyban tartózkodott az udvar egy része Batthyányval együtt, ekkor öt asztalra rendelt halat a főúr: saját asztala mellett az uraimék asztalára, a deákok asztalára, a fraucimerek asztalára és a konyhamester asztalára. Ezenkívül az étekfogók kaptak még korlatióra - collatio - és a trombitások napjában. Ugyanakkor otthon maradottak számára is rendelt halat: az. uraimék asztalára, a deákok asztalára, a konyhasáfár és szakácsok asztalára, ahol a kasznárok is helyet foglaltak. Ezenkívül az étekfogók, a fraucimerek, a porkolábok, a szabók, csizmadiák és lakatgyártók együtt, és a gombkötők és nyereggyártók együtt kaptak még halat. Látható tehát, hogy az udvar népének egy része maradt a rezidencián, annak ellenére, hogy mind az úr, mind az úrnő Pozsonyba ment. 23 Jól érzékelhető, hogy a fent leírt források adatai nem teljesen vágnak egybe. A húsprebendás jegyzékben szereplő öt asztalon kívül még két asztal létezett a konyhamester utasításában, erről azonban többet nem tudunk. Ismerünk viszont olyan asztalokat, amelyek gyakorlatban léteztek, de csupán egyik, vagy esetleg két forrás említi őket. Úgy tűnik, hogy az öt - illetve esetleg hét - alapasztalon kívül a többi asztalt nem tekintették állandónak, feltehetőleg időszakonként, alkalmakként, rezidenciánként változott. Tehát a fent rekonstruált asztali rendtartások külön-külön nem fedték le maradéktalanul az udvarban élőket, egyik-másikról is hiányzik egy-egy csoport. Nézzük meg, milyen asztalok léteztek más főúri udvarokban. A Batthyánynál létező őt asztal közül négy minden ud-