Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - BENDA BORBÁLA Batthyány I. Ádám (16l0-l659) udvara az asztali rendtartások tükrében

BENDA BORBÁLA BATTHYÁNY I. ÁDÁM (1610-1659) UDVARA AZ ASZTALI RENDTARTÁSOK TÜKRÉBEN A főúri udvarok Európában a XVI. században élték a fénykorukat mint gazdasági- társadalmi és művelődési központok. A XVII. századra vesztettek jelentőségükből, mivel a főurak idejük nagy részét már távol töltötték birtokaiktól. A főúri udvarok e szerepét ekkor az uralkodói udvarok vették át. Magyarországon e változás áttolódott a XVIII. századra. Ennek legfőbb oka, hogy éppen az átalakulások kezdetén, a XVI. század első felében szűnt meg az önálló magyar királyi udvar, melynek helyét sem az erdélyi fejedelmi, sem a Habsburg királyi udvar nem tudta átvenni a XVI-XVÏÏ. században. A magyar főurak birtokaikon maradva nagy udvart tartottak, ahol több társadalmi csoport élt együtt meghatározott hierarchikus rendben. Ezek egy része a főúr közvetlen környezetét alkotva szolgált, más része pedig ellátta és szolgálta mind a főurat, mind a kíséretét. A Magyar Országos Levéltárban őrzött egykori körmendi Batthyány levéltár' rendelkezik a XVII. századból származó források egyik legnagyobb gyűjteményével. Koltai András e családi levéltárban fellelhető számos feljegyzés, összeírás alapján rekonstruálta egy korabeli főúri udvar, nevezetesen Batthyány I. Ádám udvarának társadalmát, annak pontos felépítését, hierarchikus rendszerét.

2 Mivel ilyen mennyiségű anyaggal egyetlen más családi levéltár sem rendelkezik a korszakból, e társadalomrajz mintául szolgál a többi főúri udvar szórványos adatainak értelmezéséhez. Ez a tanulmány nem Batthyány I. Ádám udvarának már elkészített társadalomrajzát kívánja újraértelmezni vagy kiegészíteni, hanem a már meglévő eredményeket szeretné összevetni egy nem csupán táplálkozástörténeti szempontból értékes forráscsoporttal, az un. asztali rendtartásokkal. Az asztali rendtartásokat az étkezés szervezettebbé, fegyelmezettebbé tételének igénye hozta létre. Ugyanis ekkoriban az udvarban szolgálatot vállak) mindenféle rangú személynek járt prebenda vagyis élelmiszerjáradék, vagy az ezt kiváltó pénzösszeg, amelynek mennyiségét konventiójában, szegődményében

3 részletesen leírtak. Ez a legtöbb szolgáló esetén azt jelentette, hogy teljes ellátást kapott az udvarban, vagyis napjában kétszer főztek neki. Ezt a konventiókban úgy fejezték ki, hogy asztal járt neki.

4 Az asztali rendtartásokban pontosan meghatározták az udvar társadalmi hierarchiájának megfelelően, hogy ki milyen asztalhoz tartozik. Egy asztalhoz tartozóknak azonos minőségű és mennyiségű étel járt, a különböző asztaloknak viszont különböző, megfelelően az ott ülők rangjának. Ettől kezdve szigorúan tiltották, hogy valaki ne a rangjának megfelelő asztalnál foglaljon helyet, illetve, hogy a konyháról maga számára ételt vigyen el. Egy ilyen forráscsoport tehát - bár mint látható az udvar társadalmának egy része, akiknek nem járt asztal, eleve nem szerepelt benne - alkalmas lehet egy főúri udvar társadalmának a feltérképezéséhez. E korszakból több asztali rendtartást is ismerünk olyan udvarokról - pl. Nádasdy III. Ferenc -, amelyek társadalmáról szinte semmi más forrás nem maradt fenn. Kérdés azonban, hogy mennyire használható e forráscsoport az udvar társadalmának feltérképezésére. A konferencián elhangzott előadás legfőképpen erre a kérdésre keresi a választ. E cél érdekében felhasználva a Batthyány levéltár gazdag forrásadottságait, megpróbáljuk rekonstruálni Batthyány I. Ádám elméletben lévő asztali rendtartását, majd megvizsgáljuk, hogyan működött ez a gyakorlatban. Ezután pedig megállapítjuk, hogy a meghatározott különféle asztalok milyen mértékben fedték le az udvar társadalmát. Végül e rendtartásokat összevetjük a többi fennmaradt asztali rendtartással

5 azonosságokat és különbözőségeket keresve, ezzel is azt vizsgálva, hogy mennyire használhatóak ezek a források egy adott udvar társadalmának leírásához. A XVII. században a magyar főurak nem rendelkeztek állandó, hanem csupán úgynevezett központi szerepű rezidenciákkal. Ez azt jelentette, hogy a főuraknak volt egy-két olyan váruk, kastélyuk, ahol többet időztek egy évben, míg másokban kevesebbet. Batthyány I. Ádám például eleinte főleg Németújváron, majd később Rohoncon lakott, de emellett néha akár hónapokat is töltött Szalónakon, illetve heteket Bécsben. Bárhol tartózkodott is, a szolgálatában álló emberek egy része elkísérte őt, a másik részük viszont mindig egy adott helyen élt, és sohasem követte urát.

6 Az előbbieket nevezték a kortársak „udvar népének", az utóbbiakat pedig „várbelieknek". Az „udvar népe" nagyrészt az úr familiárisaiból állt, akik rangjuk és feladataik szerint különböző csoportokba szerveződtek. E csoportok között lovaik és szolgáik száma alapján rangsor állapítható meg. A legelőkelőbb csoport az ún. „főember szolgáiké", más néven ,főuraiméké" volt - ők 3 vagy több lóval szolgáltak" -, őket követték a viceuraimék akik 1-2 lóval szolgáltak. A familiárisok 1. kép. Batthyány I. Ádám (1610-1659) Olaj, vászon, XV7I-XVIII. század.