Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - SARLAI SZABOLCS Marsili és a Batthyányak a Rába védelmén 1683-ban

Marsili és a Batthyányak sorsa S hogy mi lett Marsili és a Batthyányak sorsa a Rába-vonal összeomlása után? Az ifjú olasz hadmérnök török fogságban szemlélte végig Bécs ostromát, majd a szeptember 12-i kah­lenbergi vereség után két menekülő török magával hurcolta Boszniába, ahonnan kalandos körülmények között 1684. már­cius 19-én szabadult ki. Gyógyulása után visszatért I. Lipót szolgálatába, és katonaként, hadmérnökként, diplomataként tűnt fel a török elleni felszabadító háborúban. Batthyány Kristóf az áttörés után meghódolt a töröknek, jú­lius folyamán már a „Dunán inneni Magyar Királyság fő elöl­járója és generálisa" címet használta. Németújvárhoz sereget gyűjtött, amelynek katonái ugyanúgy prédáltak a stájer vidé­ken, 11 mint a törökök és a tatárok, sőt élelmiszert is küldtek a Bécset ostromló oszmán tábor ellátására.' 5 A török kahlenber­gi veresége után Batthyány Kristóf azonnal váltott, törökpárti­ságát tanúsító iratait megsemmisítette és követeket menesztett a Linzbe menekült I. Lipóthoz, hogy kegyelmet és támogatást kérjen tőle. Az 1684. január 12-i királyi manifesztum közke­gyelmet ígért a magyar főuraknak, amennyiben megtagadják Thökölyt, a török szövetséget, és leteszik a hűségesküt a Po­zsonyba delegált rendkívüli bizottság előtt. Batthyány Kristóf ügyében március 16-án született döntés: az uralkodó mérle­gelte, hogy árulásról volt-e szó, vagy egyszerűen a túlélés szándéka sodorta rossz oldalra Batthyányt. A stájer falvak pré­dálása miatt csak látszatengedményeket tett az udvar; Batthyá­ny Kristóf visszakapta a főpohárnokságot, de korábbi katonai tisztségéből visszaminősítették címzetes főkapitánnyá. 46 So­vány vigasz lehetett számára, hogy a tényleges katonai jogkört júniusban Ádám fiára bízta a bécsi udvar. Képjegyzék 1. kép. Luigi Ferdinando Marsili által javasolt és felállított védelmi rendszer a Rábán 1683-ban, amelyet a törökök és ta­tárok június 30-án áttörtek, majd megindultak Bécs ostromá­ra. La cliffesa, che disposi sui fiume Raab l'anno 1683 contro l'invasione de' Tartari, che alli 30 Giugno la superarono commincianclo a scorrere l'Austria. Biblioteca Universitaria di Bologna, Fondo Marsili, vol. 50. carta 27. 2. kép. Kapuvár erdős-mocsaras vidéke, ahol Marsili tatár fogságba esett 1683. július 2-án. (Az 1. kép részlete) 3. kép. Kerment, azaz Körmend a Rába-védvonal egyik alappillére volt. (Az 1. kép részlete) 4. kép. Batthyány II. Kristóf (1637-1687) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század. Herceg Batthyány-Strattmann László Paszkál (Bécs) tulajdona. 5. kép. Batthyány II. Ádám (1662-1703) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század. Németujvári vármúzeum. SZABOLCS SARLAI MARSILI UND DIE BATTHYÁNYS BEIM SCHUTZ DER RAAB 1683 Im Frühling und Frühsommer des Jahres 1683. musste die 6000 Mann starke Armee der Batthyánys und die 200 Drago­ner von Marsiii einer ungefähr 130.000 Mann starken türkisch­tatarischen Armee auf den sumpfig-moorigen Gebieten des Raabraumes ins Auge blicken. Es ist zu verstehen, dass unga­rische Gutsherren Angst um ihre Territorien hatten, die Be­wohner hatten Angst vor türkisch-tatarischen Plünderungen. Leopold I. war sich im Klaren, class in Transdanubien, das sich Thököly unterworfen hatte, die Bevölkerung deutschen Soldaten feindlich gesinnt war. Marsiii erwähnt in seinen Memoiren einen Brief, den er von Karl von Lothringen erhielt, wo der Herzog folgendes schreibt: er zweifele keinesfalls an der Wahrheit der Aussage Marsiiis über die doppelzüngige Politik der Ungarn - der Familien Batthyány und Draskovich - und ihren Hass gegenüber dem Wiener Hof, der Kriegsrat habe aber den Befehl erteilt, dass in den Gebieten südlich von Győr keine deutschen Streitkräfte abkommandiert wer­den dürfen. Selbst vom Raabraum müssen alle Truppen abge­zogen werden. Lediglich zu seiner Begleitung wurden 120 Dragoner zurückgelassen, damit sein eventueller Rückzug nach Kapuvár oder Österreich gewährleistet ist. Die traurige Gelegenheit stand sehr bald vor der Türe, denn die türkisch-tatarische Armee umstellte - nachdem sie Ende Juni die Raab überquert hatten - die Stadt Győr. Zur Belagerung kam es aus Zeitgründen jedoch nicht. Aus dem Blickwinkel Marsiiis können wir mitverfolgen unter welchen dramatischen Umständen die Verteidigungslinie entlang des Flusses binnen weniger Sekunden zusammengebrochen ist. Die Versuche Karls von Lothringen Érsekújvár zu belagern, um einen türkischen Angriff auf Wien zu verhindern, waren vergebens. In den kritischen Tagen Ende Juni beordnete der Wiener Kriegsrat den Feldmarschall auf das linke Raabufer um die österreichischen Erbgüter zu verteidigen. Am 01. Ju­li durchbrach der Großvezier eine der österreichisch-ungari­schen Divisionen des Herzogs, am Tag darauf drangen die Tataren in den Raab-Raum ein. Die ungarischen Truppen wurden zerstreut und der Herzog zog sich hinter die Leitha zurück. Der kaiserliche Feldmarschall überließ Transdanu­bien seinem Schicksal. Die Adeligen - unter ihnen die Fami­lie Batthyány - ergaben sich der Familie Thököly um zu überleben und kamen für eine Weile ins Lager der Alliierten der Türken. Jegyzetek Luigi Ferdinando Marsili gróf nevének több változata ismén: Marsili, Marsillj, Marsigli. A nemzetközi és a hazai szakirodalom­ban a Marsili és a Marsigli változat terjedt el. F.milio Lovarini gon­dozásában jelent meg Marsili önéletírása, amelynek előszavában a szerző hivatkozik a gróf születési okmányára, abban latinul a kö­vetkező név szerepel: Aloijsius Ferdinandus de Marsilijs. Vö. Autobiografia di Luigi Ferdinando Marsili. Szerk.: Lovarini, F.milio. Bologna, 1930. Nota preliminare VIII-X. p. Ebből nehezen állapít­ható meg a helyes írásmód. A gróf maga is több formában szig-

Next

/
Thumbnails
Contents