Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - DOMINKOVITS PÉTER Batthyány II. Ferenc egy összetett feladatkörű familiárisa: Mankóbüki Horváth Bálint Sopron vármegyei alispán, körmendi kapitány
zihoz szerződén":* A Bethlen-időszak további kutatására sarkall Iványi Béla egy adata: 1620-ból említ egy Horváth Bálint nevű rohonci tiszttartót. 44 Bár Mankóbüki Horváth Bálint mind a tárgyévben, mind a következő esztendőben viszonylag sok levelét keltezte Rohoncról, de a forrásfeltártság jelen szakaszában az nem mondható meg, vajon egyazon, párhuzamosan még egy tisztséget is viselő emberről, vagy két, csupán nevében egyező személyről van-e szó. A végleges válasz minden bizonnyal csak Batthyány II. Ferenc familiárisainak a teljes körű feltárása után adható meg. 45 Az előző évihez hasonlóan összetett feladatköreinek - alispáni és kapitányi - ellátása figyelhető meg 1621 elején is. Katonai feladatainak előtérbe kerülését mutatja, hogy január 8-án, Csepregről datált levelében arról számolt be, hogy portyázó lovasokat küldött a császárhű Esterházy birtok, Lakompak felé oda, ahol előző év őszén Bethlen seregei vereséget szenvedtek. Bosszankodik Szepsy távolléte miatt, amiért katonái fizetetlenek maradnak, és így eloszlásuk is egyre fenyegetőbb probléma. Jol tudgia naghod mikor en ezt az vitezleő rendett Keörmendre be giuyteöttefmj, en uelem arra feleltetet Naghod, hogy az eö fiszetesek horul hora megh lezen. ' 46 Január során folyamatosan Rohoncon tartózkodott, immáron - január 14-én - a német hadak uradalmi falvakba történő beszállásolásáról írt, majd másnap több falu, Hodász, Szabar, Szentmihály, Mérem, Kulcsárfalu leégéséről tudósított. A katonaság Pinkafő felé ment. Úgy tudja, a császári királyi erők az ellentámadás során Borostyánkőről ágyukat, tarackokat akarnak elvonni, és Szalónakot kívánják megszállni, ami miatt az ottaniakat már riasztotta. Minthogy e vidéken a hajdúság fizetetlensége továbbra is nagymérvű volt, urát arra kérte, sürgősen küldjön ide gyalogokat. Határozottan intézkedett Tóthi Lengyel Boldizsár Szombathelynél állomásozó végbeli katonái kapcsán: minthogy az uradalomból a császári katonaság elvonult, arra kérte Lengyelt, hogy ne jöjjenek már ide, inkább maradjanak Szombathelynél, és csak gyarapodjon seregük Zala, Veszprém és Vas vármegyéből minél több gyalogossal és lovassal. Két nappal később január 17-én - úgy tudta: a császári hadak Vörösvárról Pinkafő irányába mentek, és ő ezért folyamatosan figyelmeztette a szalónakikakat: „szorgalmatos uigiazasok es biszonios kemiek Iwegien raytok". Úgy tudta, a végbeliek gyülekezőhelye Szombathely és Körmend környékén van, így aggódva kérdezte: „ha az nemeth had veöreös varat késik, houa keléletnek, szallettany'? Amennyiben elegendően összejönnek, ő Szombathelynél jobb gyülekező helyet nem tud, de a gyalogság lövésére tarackokat kér. 47 A levelekből kialakuló alaphelyzet Körmend hadtörténetéből is ismert: 1621 januárjában már e vár és település volt a Bethlen pártjára állt dunántúli katonaság egyik gyülekezőhelye. Míg ez a téli támadás elkerülte Körmendet, a május során indult újabb támadási hullám részeként június 2-án Rambaldo Collato ágyúkkal lövette a várkastélyt. Bár a Kondoray György korábbi tiszttartó és Hidassy János vajda által vezetett védősereg a várat feladta, a mezőváros az ostrom alatt elpusztult. 48 Az 1622. év döntő változást eredményezett: a dunántúli rendek és a király kibékülését hozta. Az ennek jegyében, augusztus során megtartott soproni országgyűlés e régió számára a Bethlen-időszak háborús eseményeinek lezárulását eredményezte, de az újabb hadi események veszélye még nem múlt el a térség felől. Bethlen 1623 augusztusában megindult újabb hadjárata ismételt fenyegetettséget jelentett. Horváth azonnal tudósított Sopron vármegye október 9-én megtartott közgyűlésről, amelyen felolvasták a király és a nádor személyes felkelést elrendelő parancsait. Jelezte: a congregation a vármegye minden Jeő" embere jelen volt, maga Sennyey István magyar udvari kancellár és győri püspök is személyesen jött el. A király leiratára - „inti mindniaiunkat, ez darab feöldnek bekeseghben ualo megh maradásának okaert az insurectiora " - a vármegye világi és egyházi főrendjei, nemessége elhatározták: október 19-re Szakonyba hívják össze a personalis insurrectiot, ott lesz a mustra is. A nem nemes lakosság pedig Szent Lukács utáni hétfőn - október 23-án - a rábai átjárók bevágásáról gondoskodjék. Az ekkor még Ausztriának elzálogosított kőszegi, fraknói és kismartoni uradalmakból - „tartomaniok" - is segítséget ígértek. Sopronnal párhuzamosan Vas is felkelt. A familiárisokkal kapcsolatban úgy határoztak, azoknak személyesen az urukkal együtt kell felkelniük, míg jószágaik után az adott megyében kell lovast kiállítaniuk. 49 Horváth október 23-i levelében már az eredménytelenségről számolt be. Negyed napig táboroztak Szakonyban, „de latuan az teob fèomszed varmegieknek abban az dologhban uelünk ualo egienetlensegeket, az orf ? agh capitannyanakis akarattiabul el kelletek of tolnunk...'™ azon feltétellel, hogy október 30-ra Sopron, Vas és Zala vármegye Vépen tartson egy olyan közös gyűlést, ahol a főurak követei is instrukciókkal jelennek meg. A döntés azért is fontos, mert „az mint erthetiuk Bethlen feiedelefmj az Duna tulso felt immár mind el pußtettatta mind eö biria..," >] A következő évtől a levelezésben egyre inkább az egykorú vármegyei élet általános ügyei sokasodnak: pl. április derekán az új limitáció vasi elfogadásáról írt, és kérte Batthyányt, azt a birtokain tétesse közzé. 52 Májusban Sopron vármegye azon problémájáról számolt be, hogy a törvényhatóságot mind a győri főkapitány, mind a pápai kapitány, mind pedig „azegeft Wespim varmergie" írásban és szóban, követek által az ügyben keresi, hogy a törvényhatóság törvényileg is előírt kötelezettségét teljesítse, és a romlott állapotú pápai végházat ingyenmunkája révén még az országos szokáson túli mértékben is erősítse, építse. Minthogy ez ügyben csak a főispánnal dönthetnek, kérte, Vas vármegye esedékes gyűlését követően, május 24-re Meszlenbe hívják össze mindkét vármegye, Vas és Sopron generális gyűlését, ahol minderről végezhetnének. 53 A XVII. századot tekintve Batthyány főispánsága, mankóbüki Horváth alispánsága a vármegyei élet azon a téren is speciális időszak volt, hogy a törvényhatóság hivatalviselőinek nagyon sokszor kellett a megyében birtokkal nem rendelkező főispán vasi rezidenciájára Rohoncra, esetleg várkastélyaiba utazni. A szituáció valójában nem volt ismeretlen, mert Nádasdy II. Ferenc főispánsága idején is a megye vezető hivatalviselői többször utaztak a szomszéd törvényhatóságban fekvő Sárvárra, csupán az intenzitás tért el. Ez a háborús időszakban is funkcionált: Horváth jelezte, 1620. július 24-én a vármegye egyik szolgabírájával Rohoncra megy, és Szántóházy Ferenc jegyzőt is arra kéri, hogy Polányi La-
