Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

A jáki gerencsérek. Irta: FABIAN GYULA. Hogy kik legyenek a gerencsérek? Városiak nem is mind tudják. Ha azt mondom, hogy fazekasok, akkor talán mindenki sejtem kezdi, hogy olyan mesteremberekről van szó, akik valami ügyes szerkezettel agyagból edényeket formáznak, kiégetik, olyikát mázzal vonják be és a szombathelyi Szent háromság-szobor aljában hetivásár alkalmával készítményeiket eladják. A fazekas és kályhásmester többnyire városban éldegélő mesterember, a gerencsér azonban falun -él. Félig-meddig paraszti ember, olyan, mint a szomszédja. Szánt-vet, gazdálkodik a földecskéjén, de amikor szünetel a mezei munka, akkor behúzódik a műhelyébe és egyremásra korongozza az edényeket, amelyeket többnyire a faluja használ el. Három-négy gerencsér-család éldegél egy faluban. Nagyobb helységben, khált nagyobb város mellett, tíz gerencsér műhely is dolgozgat, mert törékeny portéka a cserépedény (hála Istennek!), így hát sok kell belőle, különösen olyan helyen, ahol mérges természetűek ^s hirtelen kezűek a fehérnépek (ahogy úri helyeken mondják: idegesek.. .)• Az eddig elmondott néhány szóból is kivilágosodik, hogy a gerencsér fölöttébb hasznos személy. Nélküle egyszerre megállana minden konyhai munka, nem rotyoghatnának a takaréktüzhelyeken a lábasok, fazekak, bögrék. És ha nem rotyognának... nem is jó ilyenre még csak gondolni sem! Hogy a gerencsér teljes tudatában van az ő fontosságának, azt mi sem igazolja jobban, mint az a körülmény, hogy a mesterségét tudománynak tiszteli és a legelsőnek minden mesterség között. Erről az öreg Haár bácsi világosított föl. öreg gerencsér volt, legénysorban éldegélt (ebből is látszik, hogy esze volt az öregnek...), de még ugyancsak szépen korongozott. Órákig elnézegettem, amikor dolgozott. Gyönyörűség volt látni, amikor a korongra tapasztott