Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)
HARGITAI Helga: Fábián Gyula ifjúsági regényei
Bájos, derűs történetek ezek tehát, melyek különlegességét az elbeszélői hangvétel bensőségessége adja. Intim közegbe kerül az olvasó, amely közegben a szereplők személyes ismerőseivé válnak. Az általam ismert Fábián-regényekre ez a fajta hangulatteremtés mind igaz. Adott egy sajátos elbeszélői szerep: az elbeszélő egy a történet szereplői közül, jól ismeri a megformált figurákat, azok barátai, esetleg rokonai. így a leírt eseménysor nem csak bensőségessé, hanem hitelessé is válik, hiszen a történet ismertetője maga is részese volt a megragadott, átélt pillanatnak. Különösen igaz ez A szajki cserkésztábor című műre, amely már-már napló jellegű. „Most, amikor a tábori naplót forgatom - írja Fábián a regény végén -, hogy kiválogassam belőle azokat a lapokat, amelyeket a nyilvánosságnak szántam, a lelkemben újra végigélem a cserkésztáborban töltött napokat." És valóban, nemcsak ő, de az olvasó is az élmény részesévé válik, egyben egy közösség tagjává, amely óv és nevel egyszerre. Említettem már, hogy Fábián számára milyen fontos a jól leplezett tanító célzat, úgy vélem, ezen regény esetében már maga a helyszínválasztás is ezt a célt szolgálja. A színhely, így egyben a regénytér a szajki erdő, ahol a szombathelyi cserkészek tábort vernek. („Ez a hely meg éppenséggel olyan volt, mintha a jó Isten a cserkészeknek teremtette volna. Egy hosszú, talán öt kilométeres gyönyörű völgyben, tíz tó ragyog a napsütésben (...) az erdő alján nagy L betű alakú mező van. (...) Az L betű rövidebb ága végén már nagy sátor állott.") Mennyiben különösebb, miért alkalmasabb egy ilyen jellegű helyszín a diákélet bemutatására, mint a hétköznapiak (pl. az iskola)? Csak annyiban, hogy némileg elzárt a hely, távol a megszokott élettől, így új élethelyzetek teremtődnek, amelyekben a hősöknek helyt kell állniuk. Egyáltalán nem ritka, hogy ifjúsági regények színhelye tábor vagy éppen a tér, a grund. Gondoljunk csak Molnár Ferenc regényére, A Pál utcai fiúkra! Sőt, ezen túlmenően az is előfordul, hogy gyerekszereplőket mozgató regény, Golding A legyek ura című műve (ezt szándékosan nem nevezem ifjúsági regénynek) egy, az irodalomban szimbólummá nőtt színhelyen (egy lakatlan szigeten) játszódik Persze a Golding-regényben a fiúk nem önszántukból kerülnek a szigetre, a szajki tábor lakói pedig előre tervezett táborozásukat töltik az erdőben. És a leglényegesebb különbség, hogy míg Golding hősei egyre inkább az ösztöneik által vezéreltekké válnak, elvesztik emberségüket, addig Fábián Gyulai kisdiákjai egyre inkább csiszolódnak, és elsajátítják azt a szilárd értékrendet, amely az őket befogadó közösséget jellemzi. Hiszen fontos ebben a regényben a közösségi élmény, a cserkészélet nevelő, s egyben oltalmazó jellegének megrajzolása.
