Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

GÁL József: Szombathely kulturális élete a két világháború között

mellett ismeretterjesztő előadások és zeneszámok is elhangzottak. A szakosztály újjáalakulása után 1927-ben használta ismét a Faludi Ferenc Társaság nevet, előbb csak ritkábban, a 3o-as évek elejétől azonban már rendszeresen. Az irodalmi estélyeken, évfordulós ünnepségeken zömében a helyi írók, költők műveit szólaltatták meg, méltatták. Szép számmal jelentek meg ekkoriban regényeik, versköteteik is, amelyekről ismertetőket adtak közre a helyi lapokban is. A szakosztály természetesen meghívott országosan ismert személyiségeket is. A meghívottak sora érzékelhetően reprezentálta az irodalmi életben zajló változásokat, azaz a konzervatívabb szemléletűek mellett mindinkább előtérbe kerültek a modern irodalom képviselői „új időknek új dalaival". A meghívottak életkora is jelezte az ízlésváltozást. 1920-ban még az erősen konzervatív Rákosi Jenő 78. születésnapját ünnepelték a Kultúrházban. Az évtized közepén Mécs László és Sík Sándor olvasta fel verseit. 1927ben Kosztolányi Dezső vendégeskedett a városban. 1928-ban Móra Ferencet köszöntötték. 1933-ban Móricz Zsigmond ült a dobogón színésznő feleségével. Eljöttek az Erdélyi Szépmíves Céh képviselői is.- Dsida Jenő, Kemény János, Nyírő József. A névsor Illyés Gyulával, Tamási Áronnal, Féja Gézával, Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Sértő Kálmánnal folytatódott. 1935ben kisebb kultúrbotrányt kavart a Németh László és Szabó Lőrinc munkássága iránt megmutatkozó érdektelenség. 1935-ben a Kovács Szállóban Nyugat-est zajlott, amelynek vendégei Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, Nagy Endre, Ascher Oszkár voltak, de ezt az eseményt nem a Kultúregyesület szervezte. Az 1930-as évtized második felének jelentős irodalmi eseménye az írott Kő című folyóirat megjelenése volt 1935 karácsonyán, 1936-os évmegjelöléssel. Kiadója a Faludi Társaság, szerkesztője Bárdosi Németh János volt. Évente négy szám jelent meg, szépirodalmi folyóiratként definiálta önmagát. Két év után - sajnos — Csipkerózsika álomba merült, (a pénzhiány az altatószer) és csak 1942 nyarán, havilapként, szépirodalmi és tudományos folyóirat megjelöléssel indult újra (szerkesztője Sz. Németh Imre). A karcsú, számonként 16 oldalas új változatú írott Kő 1944-ben a 10. számmal végleg megszűnt. A folyóirat versek, novellák mellett rendszeresen közölt társadalomtudományi esszéket, zenei, képzőművészeti tanulmányokat, költői és festői tehetségeket mutatott be. Nem Vas megyében élő szerzők alkotásai is helyet kaptak a folyóiratban, bőséges könyvrecenziót közölt helyi és országosan szerzők munkáiról.