Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

GÁL József: Szombathely kulturális élete a két világháború között

5- Valamennyi szakosztály törekvésében jól látható az a kettős vonulat, amely egyrészt a helybélieknek kívánt tevékenységi és megismertetési lehetőséget biztosítani, másrészt országosan ismert személyiségek meghívásával bekapcsolni a város kulturális életét az országos vérkeringésbe. Múló rosszullétnek tekinthetünk egy 1936-ban lezajlott diskurzust a helyi lapokban, amely a tengelyen szállított kultúra és a helyi kultúra képviselői között kívánt rangsort állítani az utóbbiak javára. Aligha kétséges a valódi ok, ez pedig a pénzhiány, amely miatt nem tudtak honoráriumot biztosítani a meghívandó művészeknek. E néhány általánosító jellemzés után az egyes szakosztályok tevékenységéről néhány jellemző adalékot ismertetek. Közművelődési szakosztály 1. A népművelést, az iskolán kívüli oktatást vállalta feladatának. Az 1920as évtizedben meghirdetett líceális előadásai is - akárcsak a korábbi évtizedekben — sokféle érdeklődésű emberhez kívántak szólni, következésképpen széles volt a tematikájuk is: irodalom, képzőművészet, művészettörténet, egészségügy, filozófia, természettudomány, urbanisztika, gazdálkodás, stb. Évente 100—140 előadást hirdettek, nagy részét valószínű meg is tartották. Az évtized közepére nyilvánvalóvá vált, hogy célszerű egy-egy tematikus sorozatot összeállítani (mint az 1960-as években a TIT-akadémiák, szabadegyetemek), s ezzel a programmal kimenni a helyszínre (Gazdaszövetség, Iparoskör, Összmunkásdalárda), és nem várni a hallgatóságot a Kultúrház nem túlzottan barátságos klímájú termébe. A líceális előadások iránti érdeklődés a 3o-as évek közepére erősen megcsappant, e tevékenység zömét a népművelési bizottságok vették át. A szakosztály évente csak 4-5 előadást tartott. 2. A szakosztály szervezte 1920-ban a rövid életű munkásgimnáziumot. A fiúpolgári épületében zömmel a fiúpolgári tanárai vezették a foglalkozásokat, amely ingyenes volt. Az országos kezdeményezésű oktatási forma a polgári iskolai különbözeti vizsgára kívánta felkészíteni a törekvő munkásfiatalokat. 3. A 20-as, 3o-as években is folytatódtak az analfabéta tanfolyamok. Az érdeklődés csekély volt ezen foglalkozások iránt. Alkalmanként a helyi katonaság parancsnokai kérésére iskolázatlan katonákat igyekeztek megtanítani az írás-olvasás-számolás ismeretére.