Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

fakulacs (csikóbőrös kulacs) mintájára, másikat pedig az úgynevezett pereckulacsot. Mindkét fajtához nagy ügyesség kívántatik. Kedvelt a hordócskakészítés. Az ügyesebb még kis csapot is biggyeszt rája. Kedvelt a dohánytartó medve, amely különben a magyar népi kerámiában igen híres-nevezetes figura. Pörsölynek persze jó hasas disznóforma felel meg a legjobban. Ebben az ifiabb fazekasnemzetség szokott remekelni. A vasmegyei múzeum szekrényei telve vannak cserépdarabokkal, amelyek nem egyebek, mint negatív formák; a régi római fazekasok használtak őket arra, hogy agyagból domború díszítéseket nyomtak ki bennük, hogy azokkal 21. Takács Dénes munkái. (Gombás Géza fényképe.) Erzeugnisse von Dénes Takács. (Lichtbild von Géza Gombás.) edényeiket ékesítsék. Mécsöntőformát is sokat találtak. Ha feltesszük, hogy akkor Jakon fazekastelepülés volt, bizonyosra vehetjük, hogy ezeket a díszítésre használt cserépformákat itt is jól ismerték és használták. Ismétlem, nem akarok semmi összehasonlítást tenni a római és jáki díszítés között és következtetni sem akarok semmire, de tény az, hogy a jáki fazekas asztalfiókja is tele van cserépből készült negatív formákkal, amelyek alkalmasak arra, hogy domború díszítéseket lehessen kinyomni belőlük. A díszítésnek ez a módja rendkívül egyszerű, könnyű, de viszont egyhangú. A cserépformába benyomott agyag felületéről a cserép a vizet igen hamar kiszívja, úgyhogy könnyen elválnak egymástól. Most a mesternek egyéb feladata nincs, minthogy a domború díszítést a bőrkemény edényre egy kis focs segítségével ráragassza. Mivel az edénv és a domború dísz ugyanabból az anyagból készült, nem kell