Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

tökéletesen. A tüzelést lassan, óvatosan kell kezdeni és folytatni jó két órán át, mert a rohamosan hevülő agyag nem tudna elég gyorsan szabadulni a benne lekötve tartott nedvességtől és a fejlődő gőzök szétvetnék, széjjeldurrogtatnák az edényt. A melegítés alatt ne legyen türelmetlen a mester, mert igen nagy tanulópénzt kellene fizetnie érte. Vigyázatlan előmelegítés után a gőz ezer darabra tépi az edényt oly éktelen durrogás, pattogás, puffanás közben, hogy kicsiben akár a gorlicei pergőtűznek is beillenék. A jó két-három órai melegítés után jön az első állítás (az égetés lefolyásának első szakasza). A mester jól megrakja a tüzet vékonyra, hosszúra 16. Az égetés kezdete. (Szerző fényképe.) Das Ausbrennen geht an. (Lichtbild des Verfassers.) hasított fenyőhasábokkal, amelyek ropogva égnek és csak úgy ontják magukból a lángnyelveket, amelyek vörösen surrannak be a bárányok között a kemencébe. A néző likon belepillantva a kemencébe, látjuk, hogy az edényeket vastagon lepi be a korom, az egész kemence fekete, csak itt-ott villan meg egy pirosló lángnyelvecske, amely megnyalogatja az edények oldalát. Amikor a fa elégett, a parázs még jól tart, annak a heve még jól bever a kemencébe. Most a mester megadja a második tüzet. Ez a második állítás. Erre megtelik a kemence vígan lobogó lánggal, a korom felfoszlik az edények oldaláról és tenyérnyi darabokban válva le kiröppen a kémény tetején. Most már nem sötét a kemence, átvilágítja jól a láng az egészet. Ekkor kezdi a gerencsér szorítani a tüzet. Egyre rakja a tűzre a fahasábokat, azokat