Néprajzi adattár III. (Savaria Múzeum Közleményei 43. Szombathely, 1967)

hogy a haldokló mellett azért kell szentelt gyertyát égetni, mert ameddig annak a füstje érződik, azon a határon belül nincs hatalma a gonosznak. Karácsony körül leghosszabbak az éjszakák, a primitív képzetekből öröklődött néphit szerint ilyenkor van a gonoszoknak, ártó szellemeknek legnagyobb ereje, védekezni kell rontásuk ellen. A magyar népszokásokban is bőven vannak a jósló, termésvarázsló eljárások mellett bajelhárító tevékenységek is melyeket karácsony este vagy éjjel kell végezni.

5 Ismeretes pl. a fokhagymával keresztalakban való bekenése az ajtónak, vagy egyenesen fokhagymakoszorúnak felakasztása

6, amely szagával elűzi a gonoszt, illetve távoltartja. Erősebb szaga, tehát erősebb bajelhárító ereje van a füstnek, avval is él tehát népünk. Különösen hatásos betegségben pl. a karácsonyi asztalról lesepert morzsának a tűzre szórása, s az avval való füstölés. Állatok közül karácsony éjjel marhákat, méheket

7, a nem evő disznó ólát szokták megfüstölni.

8 A dughagymát karácsonykor füstre teszik, hogy időelőtt ki ne csírázzék.

9 Számtalan példát sorolhatnánk még fel a füstölésnek, s annak karácsonykor való gyakorlására, a kőszegi előbbihez hasonlóra azonban nem találunk — teljesen ismeretlen a recensanyagban. Annál elterjedtebb német nyelvterületen, ahol az egész zwölf Nächte, népiesen „Zwölften" alatt megfüstölik a házat és istállót.

1

0 A füstölésről kapta másik nevét: Rauchnächte; ezt kíséreltük meg lefordítani a címben adott füstölő éjjelek kifejezéssel, népünk számos napoknak nevezte, ma már elég kevés helyen ismerik a nevet. Ilyen 12 éjjel tulajdonképpen kettő volt: Luca naptól karácsonyig, és karácsonytól vízkeresztig, ugyanis a Gergely pápa féle naptárreform óta egy kicsit eltolódtak a leghosszabb éjszakák, másrészt a liturgiában egyre jobban áttolódott az ünneplés vízkeresztről karácsonyra.

11 Valószínű, hogy kétszer 12 éjjel füstöltek, kezdetben az egyik tizenkettes turnus minden éjszakáján, a szokás kopásával pedig legalább Szt. Tamás előestéjén, karácsonykor, szilveszterkor és háromkirályokkor.

1

2 Feltételezhetjük, hogy a németekhez hasonlóan nálunk is élt a szokás, a múlt században megindult intenzív néprajzi gyűjtések idején azonban már kiveszett. A másik lehetőség, ti., hogy ma is él, de gyűjtőinknek még nem sikerült rábukkannia, nem valószínű. Szokásaink egyik legelső megörökítője, Mária Terézia korának nagy polihisztora, Bod Péter nem említi, hogy találkozott volna a füstöléssel.

1

3 Ezért nagy jelentőségű számunkra a Francsics Péterné okozta kőszegi tűzeset, mert egy kiveszettnek állítható népszokás meglétét bizonyítja 1684-ben; még akkor is, ha Kőszegnek az osztrák határhoz való közeli fekvése folytán onnét átszivárgott, vagy a városba költözött osztrákok által behozott — a további adatok előkerüléséig egyetlen — esetnek tekinthetjük. A teljesség kedvéért még két elemre mutatunk rá. A tömjénnek mint szentelt tárgynak különösen fontos jelentősége van a néphitben, hogy csak egyetlen példát említsünk, a fájós fogra helyezve megszünteti a fájdalmat. Érthető, ha Francsicsné is tömjénnel füstölt, nem valamely profán tárggyal. A másik tényező, ami esetleg figyelmünket felkeltheti, hogy új fazékban vitte a tüzet, ami nem véletlen volt, hiszen a hetedik tanú szerint minden évben „Uy fazékban Tüzet tévén" füstölt. A néphit az új, tehát használatlan tárgyaknak, sőt személyeknek is — gondoljunk pl. a mindkétnembeli castitasra — különös erőt tulajdonít. Pl. a lenmagot új fazékban szokták tartani, hogy a termést kártól és kártevő állatoktól megvédjék.

1

4 A levéltárak tüzetes átvizsgálása során, évtizedek munkájával talán lehetővé válik majd egy-egy város, vidék, majd az egész ország szokásainak és hiedelmeinek felderítése a XVII—XVIII. századokból. A Francsicsné okozta tűzeset ehhez szolgáltat egy láncszemet. Schram Ferenc 452