Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

JEGYZETEK X. Matoleson. 2. Rátóton. 3. Meggyesen. 4. A burgenlandi Nagyfalván. 5. A vendvidéki Tótkeresztúron. 6. Jákon és Csákánydoroszlóban régebben azt tartották, hogy aki farkasmáját evett, az gyógyítani tudja a hóttetem (zsírmirigy-daganat) és Iceléses megbetegedést, ha az ilyen ember megharapja a beteg testrészt. 7. Náraiban nyáron, szárazabb időben szűkiben van az ivóvíz; ilyenkor több kút kiszárad. Erre a vízhiányra céloz a rátótiáda. 8. Dobzó, a legértéktelenebb szilvaféleség, melynek nagy a magja és kevés az ehető húsa. A náraiakat ,,dobzósok"-nak csúfolják. 9. Megtörtént eset. Czedera Mátyás volt a lelkész; a céhmester Mazalin Ignác, akinek Vitéz Ferkó (Mozsolics) segített a kazulának koporsóra terítésénél. A taródfaiak nagyon haragszanak, ha idegenek azt mondják nekik: „Sári Márival eltemették a vesperás köpönyeget." 10. A túzók, ha ólmos esőben megázik s az ráfagy tollazatára — olyankor valóban nem tud felrepülni. 131.