Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)
Szerintünk ezt a körülményt bizonyítja a jáki templom tornyába befalazott római sírkő is. A déli torony aljába vezető átjáróból nyílik a karzat csigalépcső-feljárata, amelynek mennyezetében az utolsóelőtti lépcsők felett figyelemre méltó emlék Septimius Severus római császár családtagjainak sírköve. Bogyay Tamás véleménye szerint ez csak egyike a sok kőnek, amelyet valószínűleg Savaria romjaiból idehordva építőanyagként használtak fel. :i G Paur Iván szerint ,,a jáki emlék felfedezési érdeme Varsányi Jánosé, ki azt lemásolva még 1846. évben velem közölte". 3 7 Paur Iván 1853-ban írta ezeket, s barátja sorait ,,az emlék minden oldalróli viszonyai felderítése érdekében" tette közzé. E levél azt bizonyítja, hogy már a szabadságharc előtt a jáki templom felé fordult az érdeklődés. Varsányi János így írja le barátjának jáki kutatóútját: „Már korán reggel a dicső templom nagyszerű vésett s faragott műveit bámulni siettem, keresve kerestem ma is évszámot homlokán s oldalfalain, kívül-belül, de minden siker nélkül; leltem azonban egy római feliratot, melyet úgy hiszem, e században még szem nem látott. . . Hogy ez emlék eddig még fel nem fedeztetett, épen nem csodálom, mert csaknem hozzáférhetetlen helyen, s vastag sötétségben létezik. Magam is ujjaimat minden egyes kövön végighuzdaltam, s e műtétet mindaddig folytattam, míg körmeim közt betűprédát nem éreztem. S most Z. házánál zajt ütöttem, mintha Amerikához hasonló nagyságú földrészt fedeztem volna fel, mert már lelki szemeim előtt lebegett a nagyérdemű felelet arra a kérdésre: mikor, ki által rakatott, vagy alapíttatott a templom, s apátság. — a gót építészetnek e remekműve Magyarországon? . . . Lámpavilág hozatott, s reményeimet megcsalták a góttól annyira eltérő római betűminták." 3 8 E szavak utalnak arra, hogy Varsányi Jákon nem római emlékek után kutatott. Tény, hogy még 1846-ban a szombathelyi püspökség szorgalmazni kezdte a jáki templom helyreállítását, amit „az ószerű jeles mű(emlék) szerkezetéhez illőleg" — tehát a műemlékvédelem korszerű elvei szerint kell eszközölni. 3 9 A szabadságharc után sokáig feledésbe merült Varsányi János szép kezdeményezése. Varsányi leírásában fontos tény, hogy a római kő 1846-ban már a torony építőkövei között volt, s hogy nem olyan időpontban került oda, amire a helybeliek is emlékezhettek volna. Paur Iván vizsgálódásai során 1853-ban azt is kinyomozta, hogy tíz évvel előbb, vagyis 1843-ban, Varsányi vizsgálódásaihoz közeli időpontban Szombathelyről, a püspöki palota udvaráról igen sok és nagy római kőemléket szállítottak el, nem tudni hova. így ír erről: „Schoenvisner nagy mecénása, Szily János püspök bár az eredeti (római) köveket védőszárnyai alá vette is, midőn azokat egy museo lapidario-ban összegyűjtötte, s velük palotája nevezetességeit növelni sietett, mégis az elpusztulástól csak alig félszázadig őrizhette meg őket, mert ezek a püspöki palota udvaráról eltűntek. Az utas, ki e ritkaságokat keresi, — mert a Schoenvisner munkáját díszítő rézmetszet alatt olvassa: „in nova arce episcopal!" (az új püspökvárban), — nemes indignációval hallja: mikép kihányatásukra vagy tíz év előtt Balassa püspök udvarmestere tömérdek igás erőt s vontató láncot használt el, midőn az új püspök székfoglalása várattatván, ő, — e jámbor előszobai kapacitás, — előhírnökül küldetvén, a palotarendezés körüli utasításon félreértett buzgalommal túlment.Nincs semmi okunk feltételezni azt, hogy ezek az eltűnt kőemlékek azonosak lennének a jáki sírkertben heverő oszlopokkal, mert savariai származásukat az idézett szemtanúk régebbinek vélik, mint a Paur által leírt „nagytakarítás" időpontja. A vitatott kérdést különben is eldönti Bogyay Tamás 274.
