Bárdosi János: Felhívás Vas megye földrajzi neveinek összegyűjtése érdekében (Savaria Múzeum Közleményei 36. Szombathely, 1965)
területre, a másik pedig a külterületre vonatkozik. 1 0 Mindkét kérdőíven szerepel a gyűjtés helye, ideje, a gyűjtő neve és foglalkozása, valamint az adatközlök neve, életkora. Az I. sz. kérdőívre a település- és utcanevek, terek, közök, falurészek neveit írja be a gyűjtő az alábbi sorrendben: 1. Az utcanév sorszáma, 2. Az utca stb. neve a nép nyelvében, 3. Mai hivatalos neve, 4. Fűződik-e az utca, tér, falurész stb. elnevezéséhez valamilyen esemény, történet, szólás, dal, babona stb., valamint névmagyarázat? Ha igen, a gyűjtő leírja, hogy mi, 5. Találtak-e azon a földrajzi ponton régészeti leleteket? Lényegében ezek a kérdések szerepelnek a II. sz. kérdőíven is, csak a dűlőkre, határrészekre vonatkoztatva és még két kérdéssel megtoldva. Ezen ugyanis az előbbieken kívül a gyűjtő még jelöli a dűlő domborzati viszonyait (sík, domb, vízmosás stb.) és a jelenlegi művelési ágat is, vagyis, hogy mi borítja: erdő, szántó stb. A kérdőívekre beírt sorszámokat a térképvázlaton a megfelelő helyre be kell jelölni, írni. „A gyűjtést úgy végezzük, hogy a falut és a határt bejárjuk a községi megbízott mezőőr (hivatalsegéd) kíseretében.'"' A vasi kérdőíveken Ördög Ferenc és Végh József tanácsára kisebb változtatásokat fogunk eszközölni. Ilyen pl., hogy a sorszám után közvetlenül a népi nevet vesszük fel a kérdőívekre és csak ezután szerepel a hivatalos név, hogy ezzel is jelezzük a népi nevek fontosságát az utóbbival szemben. Azonkívül több földrajzi pont szerepel majd a kérdőíveken, hogy a gyűjtő figyelmét a legapróbb részletekre is ráirányíthassuk. Mindezeket csak előzetes rövid tájékozódás céljából közöljük, hogy a gyűjtőknek némi fogalmuk legyen e munkáról. Természetesen a jelentkező gyűjtők a munka megkezdése előtt értekezlet formájában részletes útbaigazítást, sokszorosított útmutatót is kapnak feladatukra vonatkozóan. Sőt, gyakorlati útmutatást is a terepmunkához, az adatközlők kiválasztásához, kérdőívek kitöltéséhez, a lejegyzés módjához stb. A Zala megyeiektől eltérően véleményünk szerint a vasi gyűjtőknek arra is kell törekedniük, hogy az egyes nevekhez, földrajzi pontokhoz fűződő népi magyarázatokat, névetimológiákat, mondákat vagy egyéb folklór adatokat minél részletesebben és lehetőleg szó szerint jegyezzék fel, az adatközlő nevének és életkorának feltüntetésével. Ezek a feljegyzések ugyan ilyen formában nem kerülnek be majd a kiadványba, mivel az adattár jellegű lesz, hanem csak a rövid egy mondatos magyarázó kivonatuk, amit a gyűjtő vagy ellenőrző fogalmaz meg tömören és érthetően. E magyarázó szövegek tehát a kiadványban csak tartalmilag lesznek népi szövegek — amennyiben az adatközlőktől erednek —. de megfogalmazásukban nem azok. Felvetődhet a kérdés: miért szükséges akkor e szövegek szó szerinti lejegyzése? Erre néprajzos szemléletből kiindulva azt válaszolhatjuk, hogy az ilyen formájú, teljes szövegű lejegyzéssel feltétlenül csak nyerhetünk, mivel lelkiismeretes gyűjtés, megfelelő lejegyzés esetén — megyei vonatkozásban — egy kötetre való mondát és egyéb folklór adatot tudunk így összegyűjteni, melyek közül megfelelő válogatással és csoportosítással az értékesebbek, érdekesebbek nyomtatásban külön meg is jelenhetnének a földrajzi névgyűjtés melléktermékeként, vagy a múzeum kéziratos adattárában teljes egészükben megőrzendők az utókor számára, a későbbi tudományos feldolgozás, tematikus vagy helytörténeti kutatás céljaira. Ezek néprajzi, helytörténeti, művelődéstörténeti szempontból nagyon értékesek lehetnek, sőt még a nyelvészek is jól felhasználhatják, amennyiben a lejegyzés fonetikusan történik A népi magyarázatok lejegyzésénél nagyon lényeges, hogy az adatközlők 454.
