Sz.Koroknay É.-Szentléleky: A szombathelyi reneszánszkori kincslelet (Savaria Múzeum Közleményei 32. Szombathely, 1964)
SZ. KOROKNAY ÉVA-SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: SZOMBATHELYI RENESZÁNSZ KORI KINCSLELET 1963. november hóban a Szombathely, Köztársaság tér 24. számú ház belső udvari részén, az úgynevezett Uránia-udvar nyugati oldalán a Sabaria Ruházati Ktsz egyik épületének alapozásakor nagy történeti és művészeti értékű kincslelet került elő. 1,5 méter mélységben erősen kevert barnás elszíneződésű földben fémtárgyak, töredezett poharak, ruhadíszek stb. feküdtek. Oláh László munkavezető a leletek jelentőségét felismerte és azonnal értesítette a múzeumot. Az építkezés alapozási munkálatait kísérő leletmentő ásatás fényt derített a kincslelet környékének szerepére Savaria-Sabaria és Szombathely városi településeiben, ezzel is emelve a becses művészeti emlék történeti értékét. A Köztársaság tér környékén a legkorábbi települési nyomok már a római uralom első századáig húzódnak vissza. Az első század közepén alapított római Savaria központi településének határait még alig ismerjük, de Paulovics István megállapításai 1 és az újabb kutatások szerint nem terjedt távolabbra, mint a mai Alkotmány utca, Nagykar utca, Ady Endre tér, Alkotmány utca 3. sz. ház déli telekhatára közötti terület. Ha a pontos határok még nem ismertek, akkor is a Köztársaság tér környéke mindenképpen kívül esett a korai város belső területén. A II. század végén, majd a III. század közepén jelentősen megnövelték a római kori város települését. Határai a mai Petőfi Sándor utca, Gyöngyös patak, Zrínyi Ilona utca, Körmendi utca, Dózsa György utca vonalában állapíthatók meg. 2 Ebben az időben a Köztársaság tér környéke a római város belterületén feküdt. 3 Az eddigi települési feltételezésekre utaltak a kincslelet környékén előkerült maradványok is. Mivel az alapásás 3,5, helyenként közel 4 méterig is lehatolt, sikerült tiszta képet kapni a korszakok feltöltésének egymásra rétegeződéséről. Az első települési nyomok 3,5 méter mélységben a korai római város külvárosi településeire mutattak. Olvasztó-tégely darabjai kerültek innen elő a magas hőfokú hevítésre utaló megolvadt kvarcnyomokkal. A magas hőfokú égetés római kori fémöntő műhely közelségére utal. Az égetőkemencék és fémfeldolgozó műhelyek általában a városfalon kívül a külvárosi településeken fordultak eddig is elő. Területünkön a legalsó, első század végi és második század eleji rétegekben még törött cserepekkel feltöltött gödrök és elhullott állatok eltemetett maradványai mutatnak a római kori városszél közelségére. E településmaradványok idejét meghatározzák az egyik zárt gödörből előkerült finom kerámia — úgynevezett terra sigillata — töredékek, melyek főzött gyakoriak a Pó vidékén az I. század végén készített lapos tálak és nagyobb méretű mély tálak. A második század végén és harmadik század elején jelentősen megnövekedett római város beépített területeihez tartozott a Köztársaság tér 24. sz. ház udvartelke is. Ebből a rétegből a leletmentés során római kori falmaradványok és öntött (terrazzo) padozatrészek kerültek napfényre. 249