Steinhübel Gejza: Ambrózy-Migazzi István szerepe a kertépítésben (Savaria Múzeum Közleményei 31. Szombathely, 1964)

V Lemperg Hatzendorfban, Dippel, dr. Saághy, Schenk és sokan mások). De a környezet, melyben Ambrózy a kísérletét végezte, annyira újszerű volt és más, semmint a fent emiitett személyek munkahelyei, úgy hogy semmi esetre sem lehet elvitatni Ambrózytól az eredetiség érdemét. Ambrózy jelentősége ezzel azonban még koránt sincs kimerítve. Nem csak magában az arborétumban, hanem mindenütt ott, ahol Ambrózy követőkre talált — s ilyenek akadtak bőven! —, megmaradt a nyoma a feldolgozott anyaghoz való esztétikai kapcsolatának. A természet szépsége, a művészi alkotás szépsége, a hang szépsége s bármilyen egyébnemű szépség, mindig fontos szerepet töltött be nála. Ez többek között abban jutott kifejezésre, hogy művészi színvonalra emelte a csokrok kötését, elrendezését, melyek összeállításánál mindig tekintetbe vette egyúttal rendeltetésük helyiségének a szín- és alakbeli tulajdonságait, valamint a vázákét is, melyekben elhelyeztettek. Ez azután hatásos csoportok kialakítására vezetett a szabad természetben, örökzöldek, tűlevelűek s lombhullató faféleségek kombinációjával úgy, hogy szépségük az egész év folyamán érvényesüljön, számításba véve a fény és árnyék játékát is, a hófoltok további megmaradását stb. A malonyai kastély ablakai előtt álló Hamameiist oly előrelátással, megfontoltsággal ültette ki tiszafáktól övezve, hogy finom kis virágjai februárban, üde zöld lombja a nyár folyamán, aranysárga levelei az ősszel csak úgy sugárzanak a napfényben a tűlevelűek alkotta feketés-zöld, mindig árnyékos háttér előtt. Nyírfák kombinációja Juniperus pfitzeriánával, főleg télen oly üde s kedves, hogy az ember itt szinte az északi nyárban érzi magát. Több elemet a természet öléből merített, így pl a (ma már kipusztult) hanga-félék kombinációját borókával, nyírfával és seprőzanóttal. A fajok tömeges alkalmazása, a téli betakarás elkerülése, a falak és növények művészi kapcsolata, az örökzöldek hatásának fokozása lombhullatók kopár koronájával télen, mindennek az volt a célja, hogy szépségével gyönyörködtesse az embert. De mindez csak addig volt érvényes, ameddig ez magának a növénynek is megfelelt: „Ne ültessük a növényt oda, ahova azt mi kívánjuk, hanem oda, ahova az neki megfelel!" A védelmi és tájalkotó motívum főleg csak a másik munkahelyén, Jelin érvényesül Ambrózynál. Mert hiszen Jeli más célkitűzéssel létesült, mint Malonya; botanikai kerten kívül mintegy bemutatója akart lenni a magyar táj legszebb elemeinek, s egyúttal menhelyének is kellett volna lennie a kipusztulás szélén álló fajoknak. A 600 holdas földterület Magyarország azon vidékén terül el, amelyen az Alpok, az Adria és az Alföld hatásai találkoznak, ahol kezet fog a Calluna az Asphodelus-szal. Tehát nagyszerűen megfelelt Ambrózy céljainak, aki Jeli példájával bemutatta, hogy hogyan lehet ilyen éghajlati szigetet kihasználni díszkertészeti, tájalkotói és botanikai-dendrológiai célok szolgálatában egyszerre, miközben az eredeti jellege lényegében nem szenved kárt. Összehordott és -vásárolt Camassia-fajokat Magyarországról, Németországból, Északés Dél-Európából, Genista, Cytisus és Ericaceae-féleségeket Erfurtból, Palermóból s Darmstadtból, Iris pumilát Győrből (Polgár Sándor), Gentiana castanetumot Kőszegről; ajándékba is kapott növényeket, Mühle és Niemitz Temesvárról. Moesz, Jávorka, Gáyer, Boros, Polgár. Rédl — mind a segítségére voltak. Jelin kívül zöldterületeket telepített Hévízen és Herkulesfürdőn (Baile Herculanum), de legjobban lelkesítette egy' nagyszabású örökzöld sáv telepítésének gondolata Váctól Zebegényig. S amíg Malonyáról azt mondhatta, hogy világrekordja van fajok gazdagságában és akklimatizációs sikerekben (értsd: az adott éghajlati övezetben!), addig az 1918 utáni művei a jártasság bemutatói s példa236