Boros Ádám: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápokMagyarországon (Savaria Múzeum Közleményei 27. Szombathely, 1964)

éghajlatot szereti, lokálisan azonban ezt a mikroklima is biztosítani tudja. Észak-Németországban, ahol a csapadékmennyiség egyáltalán nem nagy, csupán 500 mm táján mozog, a tőzegmohás lápok azért sckkal gyakoribbak, mint nálunk, mert az éghajlat jelentékenyen hűvösebb. Hasonló a helyzet a Gyergyói- és a Csiki-medencében is. Rendkívül érdekes, hogy a hazai viszonyok között, ahol a csapadék i Vcnnyisége messze elmarad a Kárpátoké mögött, ahol a nyári szárazság nagyfokú, a meszes alapkőzetek, a meszes és más okból lúgos vizek és talajok gyakoriak, a lösz a szilikátos alapkőzetű vidékek feltalaját is nagy területeken meszessé alakítja. Tehát e körülmények a tőzegmohák részére általában alkalmatlanok. Tözegmoha állomány. Farkasfa Az elterjedési térképen az összes mai és a közelmúltban elpusztult tözegmoha-előfordulást feltüntettük. Látható, hogy tőzegmohában csak az Őrség gazdag és a kőszegi hegységben fordul elő nagyobb számban, míg a Dunántúl déli részén csak szórványosan találkozunk vele, a Magyar Középhegységben elszórtan egyes tőzegmoha-előfordulások vannak, addig az Alföldön egyedül Csarodánál él és a híres nyírbátori Bátorligetben sem találkozhatunk vele. MAGYARORSZÁG TÖZEGMOHA-ELÖFORDULÁSAI A TÉRKÉP SZÁMOZÁSÁNAK SORRENDJÉBEN. Figyelembe véve néhány közvetlenül az államhatár túlsó oldalán levő (zárójelben levő számok), valamint a közelmúltban elpusztult lápot (szögletes zárójelben levő számok) is. A térképen tömött fekete kör tőzegmohás lápot, üres kör más tőzegmohaelőfordulást jelent. 58