Boros Ádám: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápokMagyarországon (Savaria Múzeum Közleményei 27. Szombathely, 1964)

égy kevés Sphagnum acutifolium, azonkívül az Őrség területén többfelé van' fenyvesben, lejtős és vízszintes, csupán mérsékelten nedves, tehát nem láptermészetű talajon tőzegmoha. Bővebben fordul elő a tőzegmoha láperdőkben, tehát égeresekben, így Belső-Somogyban, a Dráva felé. Ezek már lápi előfordulások, minthogy az égerlápok talajában bizonyos anyagfelhalmozódás, tőzegképződés végbemegy. Sokkal nagyobb tömegben jelenik meg a tőzegmoha egyes fűzlápokban és bizonyos nádasokban, valamint sásréteken. Fűzlápokon kizárólag a cssrje (bokor) alakú hamvas fűz által benőtt lápokat szabad érinteni, tehát ne gondoljunk a fatermetű füzekre. A botanika a Salix nemzetséget magyarul fűznek nevezi. A közismert füzek általában fák, fűzfáról szokás beszélni ha a fehér vagy törékeny fűzre gondolunk. Ezek vízparti, de nem lápi füzek. A lápi füzek legnagyobbrészt nem fa termetűek, hanem cserjék. Ezek közül legfontosabb a hamvas fűz, Salix cinerea. Ennek a barkáit szokás többek között fűzfabarka néven virágvasárnapjára a templomba és a szobába vinni. Mégis a nép ajkán ez a cserje nem mindig viseli a fűz nevet, a Dunántúlon inkább rekettye, rakottya, rakotla néven ismert. A rekettyés, rakottyás, rakotlás és hasonló nevek mindig a fűzlápokra vonatkoznak, mint amilyen pl. a budapesti természetjárók által ismert két Rekettyés-tó Leányfalu felett. Kár, hogy a rekettye nevet Diószegiék a Genista magyar neveként alkalmazták, azon rajtaragadt, pedig ez a népi használattal ellentétben áll és a névátruházás sok zavar okozója. Fűzlápok ritkán úszólápokon is kialakulnak, s ilyenkor a tőzegmohának kitűnő megtelepedőhelyiEt biztosítanak. Az úszó láp elsavanyodik, mert felülről az eső desztillált vize nedvesíti, alulról ia tőzeg megszűri a vizet és a víz ásványianyag-tartalmát visszatartja. Az úszó lápon kialakult fűzláp savanyú lesz, létre jön a Sphagnumok kedvenc élőhelye. A Kabhegy alján az öcsi Nagy tóban, a Káli medence felett a szentbékkállai Fekete-hegy kerektavában, a siroki Nyíres-tóban, a keleméri két Mohos-tóban, az egerbaktai egyik tóban, az Alföldön a csarodai Nyíres-tóban ós a Báb-tavában, az őrségben a farkasfai Fekete-tóban összefüggő nagy tőzegmoha-szőnyegek vannak a fűzlápokban is. A tőzegmoha ezeken a helyeken az úszó nádasban is előfordul. A felsorolt lápok mind mészben szegény alapkőzeten, bazalton, andeziten és más vulkáni kőzeten, homokkövön, kavicson, az Alföldön pedig ősi Tisza-öntéstalajon, egykori Tisza vagy Szamos-holtágban alakultak ki. A Tisza és a Szamos homokkő- és andezithegységből (a Kárpátokból) jön, hordalékában kevés a mész. Minden hazai tőzegmohás lápot erdő vesz körül, mely védi a szárító szelektől és a beárnyékolást is biztosítja. Nálunk — Vas és Somogy megyén kívül — nyílt, napcs helyen nincs tőzegmoha, északon és a havasokon tűző napverőn is előfordulnak. A mi tőzegmohás lápjaink — a Vas megyeiek kivételével — tehát különleges, helyi körülménynek köszönhetik létüket, a mikroklíma kedvező kialakulása biztosítja keletkezésüket, egyszóval topogének. Az őrség klímájában a tőzegmohás lápok már alig szorulnak kivételes mikroklíma-adottságra. A növényföldrajz azokat a lápokat, amelyekben sok tőzegmoha fordul elő, de a tőzeg képződésében nem egyedül a tőzegmoha viszi a főszerepet, hanem a sásoknak is nagy szerep jut, az átmeneti lápok fogalmába sorolja, tőzegmohás lápoknak nevezi, szemben azokkal, amelyekben tőzegmohának vezető szerepe van, s a tőzeg kizárólag vagy főképpen a tőzeg5 VASI SZEMLE 65