Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

S az én gazdám, Amphitruo, ő volt a szerencsés fővezér: nagy zsákmányt szerzett, földet is seregének és nagy hírnevet, s megerősítette trónusán a thébai királyt, Creont. A révből ő küld most haza, hogy hitvesének a hírt vigyem: mint vitte végbe a viadalt gondos, vitéz vezérlete. Azon töprengek, hogy ha majd megérkezem, mint mondjam el. Ha füllentek, mást nem teszek, csak azt, mit úgyis szoktam én; mert amilyen szörnyen állt a harc, olyan szörnyen futottam én. De mint ki részt vett, mondom el a csak hallottam dolgokat. S vajon miképp s vajon milyen szavakkal illik szólanom, erről kivánok egy kicsit töprengeni; ezt mondom talán: Amphitruo egész hadát a táborból vezette ki; szemben a teleboiaiak a várból hozták csillogó fegyverzetű légióikat. Zene Így fölállt kétfelől két erős hadsereg, rendben a harcosok, rendben a hadsorok: mint szokásunk, aként rendeztük hadsorunk, míg az ellenség csapatja éppen így tett másfelől. Majd a két hadvezér lép a két had közé, és a hadrend előtt egymással társalog. S döntenek: bármelyik veszt csatát — városát, templomát, tűzhelyét s önmagát adja át. Majd pedig kétfelől harsan a harsona; és a föld reng-dobog, kétfelől zúg a zaj. Mind a két hadvezér Juppiternek fogad áldozást, és hadát buzditón sürgeti. Mindenki megteszi, mit tud és mit tehet: vág a vas; dárda tör; bőg az ég férfiak orditásától, és ködfelhő kél harcosok lehelletéből; esik, hull a sok sebhedett. Végül is, mint kivántuk, miénk a győzelem: MERCURIUS (félre) Idáig még egy árva szót se ferdített el, úgy beszélt; hisz abban a harcban én is ott voltam jelen, s apám velem. SOSIA Az ellenség fut s felbomol; ez aztán lelket ad nekünk. A teleboiaiak háta tele lett lándzsákkal hamar, és Pterela királyt Amphitruo saját kezével vágta le. így vívtuk ott e viadalt reggeltől késő esteiig: biz erre jól emlékezem, mert aznap nem volt reggelim. S Amphitruo uramnak, mert oly hős, adtak arany serleget, melyből Pterela király szokott inni. Úrnőmnek így mondom el. (Lámpását fölveszi) Gazdám parancsát indulok végezni otthonunkba fel. MERCURIUS (félre) Hű! Ez erre tart; nohát én szembe indulok vele; SOSIA Sosem láttam, azt hiszem, még ennyire hosszú éjszakát; hacsak azt nem, melyen függtem összeveretve, oszlopon; Azt hiszem, hogy jól beszívott a Nap, azért szundikál. Csoda volna, hogyha hasát nem tömte volna jól tele. MERCURIUS (félre) Mit fecsegsz, te gaz? Hasonlók hozzád tán az istenek?