Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

Mondom tovább. Űrnőm, a két férj égi jó. Ha mérges, zsémbes az egyik Amphitruo, a másikat becézed addig, míg amaz nem lesz kezessé s meg nem kérlel. AMPHITRUO (Mercuriushoz) Ö, te gaz! Még folytatod? MERCURIUS (Alcumenához) S ha mindakettő érted ég, de lángja egynek-egynek lankad, hát elég ha egyet intesz: és a másik ott terem dicsőséggel tovább lobogni. JUPPITER (Mercuriushoz) Szemtelen! AMPHITRUO Bilincs lesz béred, korbács, kötél, kai oda! MERCURIUS Az első addig őrt áll, úgyis katona. AMPHITRUO (Mercuriushoz) Lesz vége már?! (Alcumenához) Szólj, Alcumena, asszonyom! tekinteted jártattad immár arcomon, ítélj közöttünk. JUPPITER (Amphitruo mellé lép) S ne feledd friss érdemem. Könyörgök én is, Alcumena. AMPHITRUO Térdemen esdek, beszélj! (Letérdel) JUPPITER És én is. (Letérdel) AMPHITRUO Férjed szólogat, ki gyöngéd szívvel leste minden álmodat. Zene ALCUMENA Az asszonynak mindig két álma van, csak férje legyen, ki nála van: az egyik álma ez. A másik az, hogy új legyen szerelme, a sorstól mindig új üdvöt perelne. A szép beszéd, a szó, a szó oly édes és oly hódító, de mélyén vétek ül. KAR A szép beszéd, a szó, a szó, a szó oly édes és oly hóditó a szó, de boldog íme Alcumena, mert e gáláns alku néma: vétkezhet vétlenül. ALCUMENA Az asszonynak mindig két álma van, s e két álmot megéltem most egymagam, első a hű erény. A másik az, hogy új legyen ki áhít; Ne férj, ki ég, de olykor-olykor ásít. Az egyik édes oltalom, a másik égő szorgalom, s mindkettőt elnyertem én.