Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

I Megkapod e szóért s tettért, gaz bitang, a béredet tőlem; jöjj csak, balsorsodba botiasz bennem biztosan. SOSIA (indul a ház felé, megtorpan) Alcumenának jelentem gazdám szavát, bemegyek. De ki áll házunk előtt az éjben? Nem tetszik ez nekem. MERCURIUS (félre) Nincs a földön még egy ilyen gyáva. SOSIA Hopp, én azt hiszem: ez az ember vetkőztető, köpenyemre fáj foga. MERCURIUS (félre) Fél a fickó; most kijátszom. SOSIA Végem van, fogam vacog; ez itt ökölpecsenyével vendégel majd engemet. Jaj de szörnyen elpusztultam! Milyen izmos óriás! MERCURIUS (félre) Most már hangosan beszélek. Csak nyugodtan hallja meg: akkor majd még x-ettentőbben rángatja a rémület. (Kiugrik az oszlopok közül; hangosan) Föl, ti öklök! A gyomromnak étket rég nem adtatok. Mert szerintem régen volt, hogy tegnap négy embert örök álomnak adtatok mezítlen. SOSIA (félve visszahúzódik; félre) Hű, be szörnyen rettegek. MERCURIUS (vívóállásba áll) így ni, majd így támadok. SOSIA Gyürkőzik már; harcra készül. MERCURIUS Elpüföletlen nem fut el! SOSIA Kiről beszél? MERCURIUS Bárki jön most, öklömet megízleli. SOSIA (félre) Nem kéli, nem eszem késő éjjel: nemrég ettem vacsorát; add az éhezőknek inkább bölcsen ezt a lakomát. MERCURIUS Nem rossz éppen öklöm súlya. SOSIA (félre) Ó, jaj, öklét méri már! MERCURIUS Mi lenne, ha megsimogatnám, hadd aludjék? SOSIA (félre) Életem mentenéd meg: három éje fenn vagyok már. MERCURIUS ~ Szörnyű ügy. Alira ütni általában álmosan tanulsz, kezem. Kit te öklöddel megöklelsz, arca tüstént torz legyen. SOSIA (félre) Még egészen megcserél ez, új arcot készít nekem. MERCURIUS Minden csontját ki kell csapni; jól ütöd, ha átütöd. SOSIA (félre) Kiszálkáz még ez a fickó, mint a tengeri halat. Ez az ember-kiszálkázó! Elvesztem, ha észrevesz. 103