Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

terhes: az apa a férj, s a legfőbb Juppiter. , Apám most ott benn éppen együtt hál vele, # s az éjszakát hosszabbá tette épp ezért, hogy többet élvezkedjék véle, ki néki kell. De ehhez Amphitruo alakját vette fel. Sosia szolga képét vettem kölcsön én, ki Amphitruóval innen a táborba ment. Apám most bent a lelkének kedvére tesz. Kiért a vágy legjobban-öli, öleli. És elmeséli, a harc miképpen folyt, apám Alcumenának. S ez hiszi: férjével hever, pedig csak a babája az. No most apám elmondja, az ellenséget mint futatta meg, s miképpen nyert ott gazdag ajándékokat. A kincseket, miket Amphitruónak adtak ott, elloptuk: könnyen teszi apám, amit kiván. De a táborból még ma megjön Amphitruo, s a szolga is, kinek én képét hordozom. No most, hogy szétismerni könnyen tudjatok, kalapomon én e tollakat viselem: apám karján meg sodrott aranyfonál a dísz; a valódi Amphitruónak nem lesz ily jele. E jeleket a háznép közül senki sem láthatja majd, míg látni fogjátok ti mind. De Amphitruo szolgája, az a Sosia, a rév felől, lámpással, éppen erre jön. A háztól én az érkezőt elkergetem. Figyeljetek; hisz érdemes: játékra kész Mercurius és Juppiter, a két színész. (Amphitruo házának oszlopai közé húzódik) Zene 1. JELENET Sosia, Mercurius SOSIA (kezében lámpással jön a kikötő felől) Van ember nálam vakmerőbb, vagy elbizottabb bárhol is? Az ifjak szokását ismerem, s magamban járok éjszaka? És ez a gazdám vétke bizony, ki e késő éjjel a révből kizaklatott erővel. Hát talán nappal ezt nem tehetné? Tehetős urat oly rossz szolgálni, biz a gazdagot, azt igazán rossz csak: mert éjjel-nappal mindig ad fölös parancsot, van tenned és van mondanod mit, nincs nyugalmad. Be sok jogtalanság is ér szolgasorban! De hordozni kell mind a munkát, a terhet. MERCURIUS (félre) Panaszt szolgaságért biz inkább tehetnék én, ki szabad voltam ma még; ez szolgának született s nyafog. SOSIA Mit nem reméltem én soha, és más sem a polgárok közül, az történt: íme, itt vagyunk, ép bőrrel bírjuk otthonunk: leverve ellenségeink, megtérnek mind a légiók, a nagy csatának vége van, megöltük ellenségeink. 101