Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

AMPHITRUO Reszketek, úgy rám mennydörgött Juppiter, mintha máris az Acheron partjáról jönnék. De te mért jöttél ki? BROMIA Épp ez a félelem űzött ki a házból minket is. Lakóházadban, jaj nekem! be nagy csodát is láttam én, Amphitruo; a lelkemet még most se szedtem össze. AMPHITRUO Szólj: Amphitruo uradnak tudsz? BROMIA (megnézi Amphitruót) Igen. AMPHITRUO Nézz rám újra. BROMIA (újra Amphitruora néz) Igen. AMPHITRUO Az egész háznépemből ez maradt csak józan egymaga. BROMIA Csak hidd el, józan mindegyik. AMPHITRUO De nőm engem megőrjitett gyalázatával. BROMIA Majd hamar, tudom, hogy másképpen beszélsz, Amphitruo; tisztesnek és kegyesnek tartod hitvesed, s én neked csak néhány szóval bizonyságot is adok. Először is: Alcumena szült benn két ikerfiút. AMPHITRUO Ikreket mondsz? BROMIA Ikreket. AMPHITRUO Nagy istenek! BROMIA Hagyj szólanom, hogy megtudd, miként szeretik asszonyodat az istenek. AMPHITRUO Szólj. BROMIA Mikor vajúdni kezdett hitvesed e mái nap, halhatatlan isteneket hív; hát az ég rögtön dörög nagy dörgéssel. Azt hittük már, összedől az épület; de mintha aranyból volna házad, éppúgy tündököl. AMPHITRUO Ha eléggé bolonddá tettél, kérlek, hogy rögtön jelezd. Mi volt aztán? BROMIA Ezenközben nem hallottuk asszonyod sem nyöszörögni, sem felsírni, egyikünk sem hallott ilyet; nyilván fájdalom nélkül szült. AMPHITRUO Ennek szívből örülök, bármilyen volt is irántam. BROMIA Hagyd csak ezt, figyelj reám. Szült, átadta a két fiút, hogy mossuk meg. Hozzáfogunk. De az a fiu, akit én mostam, roppant nagy volt és erős! Ki pólyába tudta volna göngyölni, nem volt senkisem. AMPHITRUO Nagy csodát beszélsz. Ha így volt valóban, nem kétkedem, hogy feleségemet nagyon is segitették az istenek.