Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

SOSIA Nézek. AMPHITRUO Csak a valót kívánom; nem, hogy hízelegj nekem. Hallottad, hogy elmeséltem néki azt ma, mit emleget? SOSIA Polluxra, hát te is őrjöngsz, hogy ilyesmit kérdezel tőlem, mikor veled együtt először látom asszonyom? AMPHITRUO (Alcumenához) Hallod asszony? ALCUMENA Nagyszerűen; hallom azt, hogy hazudik. AMPHITRUO Sem neki, sem nekem, férjednek nem hiszel? ALCUMENA Nem, mert nekem magamnak hiszek leginkább, s jól tudom, hogy így esett. AMPHITRUO Allitod, hogy tegnap jöttem? ALCUMENA S hogy ma mentél, tagadod? AMPHITRUO Tagadom hát, s azt mondom, hogy most érkeztem csak haza. ALCUMENA Tán még azt is letagadod, hogy egy arany serleget adtál ajándékba nékem, azt, mit ott kaptál magad? AMPHITRUO Sem nem adtam, sem nem mondtam; bárha szándékomba volt s van is, hogy azt néked adjam. De ki volt, ki ezt neked mondta? ALCUMENA Én tőled hallottam, és a kezedből vettem át a serleget. AMPHITRUO Várj csak, kérlek. (Sosiához) Csodálkozom, Sosia, honnan tudja, hogy megkaptam azt az arany serleget, hacsak te nem jöttél ide s nem beszélted el neki. SOSIA Nem mondtam el, nem is láttam, csak most, véled együtt, őt. AMPHITRUO Milyen asszony! ALCUMENA» Hozassam ki a kelyhet? AMPHITRUO Jó, akarom. ALCUMENA Jól van. (Egy szolgálóhoz) Indulj, Thessala, és hozd ki bentről a serleget, melyet férjem adott nekem ma. AMPHITRUO Hozd a ládát, Sosia. Minden csoda közül az lenne még a legnagyobb csoda, ha a serleg nála volna. SOSIA (mutatja a ládát) De hisz pecséted alatt e ládikában van! S hihetnéd? AMPHITRUO A pecsét ép? SOSIA Lásd magad. AMPHITRUO Jó: így nyomtam rá pecsétem.