Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)
Szentgotthárd — Zsidai-völgy: Zsida község környéki rét a környező gyertyánés erdeifenyő-erdőkkel. Érdekesebb növényei: kakasmandikó, henye boroszlán, sárgaliliom, ciklámen, havasi éger, zergeboglár, füles fűz stb. Felsőszölnök — fenyves: az osztrák—jugoszláv—magyar hármashatártól mintegy 300 m-t keletre eső völgyoldal idős lucfenyves-állománya több érdekes aljnövénnyel. Felsőszölnök — láp: a Csúcshegy alatti IX. völgy forráslápja harmatfűvel, tőzegmohával. Szakonyfalu — Grajka-völgy: a Grajka patak két ága egyesülésénél a dombvégen levő erdeifenyves-állomány havasi égerrel, áfonyafajokkal, korpafüvekkel, valamint ehhez a területhez közvetlenül csatlakozó K-i oldalvölgy forrásos tőzegmohaláp területével. Kb. 20 hektáros terület, több érdekes fajjal. Szakonyfalu — szakonyfalui patak völgye: a patak legmélyebb nyugati oldalvölgye idős lucos és bükkös állományokkal, több érdekes növényfajjal, valamint egy alpin-illyr csigafaj (Papillifera bidens) egyedüli hazai előfordulási helyével (dr. Pécs Tamás szíves közlése nyomán). Kb. 10 hektáros terület. Farkasfa — Fekete-tó: a legszebb megjelenésű dunántúli tőzegmohás láp és környezete. Kb. 4 hektár. Szalafő — fenyves: Szalafőtől nyugatra levő erdőrész, mely egyben a még ritkán előforduló siketfajd költőhelye is. Gödörháza — láp: erdőszéli forrásos tőzegmohaláp harmatfűvel és füles fűzzel. Kb. 1,5 hektár. Szőce — Margitmajor: a margitmajori erdészháztól délre és délnyugatra, a háztól 200 m-re található, kb. 15 hektáros idős erdeifenyves, sok érdekes páfránnyal és körtikévei stb. Szőce — patakvölgy: a falu alatt a Szőce patak és a völgy nyugati erdős szegélye között húzódó sáv a falu északi végének magasságától a tanácsház, ill. az Örimagyarósdra vivő kocsiút leágazásának magasságáig, kb. 10 hektáros terület. Ezen a részen vannak talán egész Magyarország legváltozatosabb lápjai. A forráslápjain 9 tőzegmohafaj él harmatfűvel és más érdekességgel. Vasvár — Szentkút: a kápolna környéki bükkös, valamint a domb aljától a Herpcnyőig húzódó ősláp (égerláp) területe, kb. 8 hektár. Ikervár — rét: a Sótony és Ikervár között vezető úttól délre, kb. 800 méterre a rét közepén kb. 3 hektáros terület. Ostffyasszonyfa — vasútállomás: az állomás túlsó oldalán a Sárvár felé vezető út két oldalán húzódó ritkás csertölgyes, genyőtével és csarabbal, kb. 15 hektáros terület. Sághegy — kúpja: az egész Sághegy jellegzetes növényvilágával. Nárai — „Zsidu"-rét: Náraitól északnyugatra egy erdőszögletben levő kiszáradó láprét a sárgaliliom példányaival. Kemenesmagasi — kavicsbánya: ezen a területen egy, a harmadkor végén élt tölgyfa törzsének megkövesedett maradványai látnak napvilágot a kavics bányászása közben. A múzeum számára történő megmentésük nagyon fontos, mert e maradványokból tudjuk megállapítani, hogy az említett korban milyen növények éltek megyénk területén. Védetté nyilvánítandó a Kemenesmagasi környékén működő valamennyi kavicsbánya olyan megkötéssel, hogy a termelő az előkerülő kövesedett famaradványokat köteles a helyi tanácsnál a szombathelyi Savaria Múzeum részére leadni, amely alkalom adtán a maradványokat onnan elszállítja. "VAS MEGYE JELLEGZETES ÉS RITKA NÖVÉNYEINEK FELSOROLÁSA Soó—Jávorka kézikönyvét (Bp. 1951.) alapul véve, rendszertani sorrendBen felsoroljuk megyénk ritka és védelemre szoruló növényfajait, valamint néhány olyan fajt is, melyek ugyan nem ritkák, de Vas megye növényvilágának jellegzetes színfoltjai. A ritkaságok tekintetében viszont nem térünk ki a moszatokra, gombákra, zúzmókra, mohákra, melyek vizsgálata jórészben mikroszkópot igényel. A fajnév előtti számmal az alábbiakban azt kívánjuk szolgálni, hogy az olvasó az előző fejezet leírásai között szereplő azonos számok alapján a növény tudományos nevével, lelőhelyeivel, illetve a lelőhelyek lábjegyzetei alapján azok pontosabb leírásaival is megismerkeclhessék. 33
