Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)

aljból felemelkedő, alacsony szárú cserjénk apró, pikkelyszerű, 4 sorban elhelyezkedő leveleket visel. Rózsáslila, füzérszerű fürtben álló virágai ősszel helyenként színes szőnyegként borítják a száraz talajt. A csarab ugyanis csak ott tud elterjedni, ahol a talaj legalább némileg száraz, s ezt a szárazságot a levegő dús páratartalma ellensúlyozza. Ezt az igényét vidékünkön teljesen kielégítheti. A különösebb bemutatást azt hiszem nem igénylő nyír és boróka mellett májusban a messziről sárgálló seprőzanót (28) termetes bokrai tarkítják a csarabos tájat. A platóról a Koponyás patak völgyébe ereszkedünk le, ahol ismét egy bükkös fogad bennünket ciklámenjeivel, páfrányaival és nem utolsó sorban forráslapjaival, s a bennük élő harmatfűvél és a forrásfűvel (84). Ez az apró, sárgászöld növénykénk a patakok, árkok mellett található. Apró fehér virágai hosszúnyelűek, és június—júliusban virítanak. A Dél-Dunántúl jellegzetes növénye. A Rába völgyébe visszaereszkedve az Ikervár alatti ártéri kaszálókon áprilisban egy nagyon kedves kis hagymás növényünk, a kockás liliom (95) fogad bennünket virágpompában. Levelei szálasak, virágai bókolok, lepellevelei lilásbarnák, és sakktáblaszerűen foltosak. Védelme szükséges, mivel piaci árusításra a környékbeliek virágjait gyűjtik. Ikervárról Berzsenyi hazájába, a Kemenesaljára látogatva a Sághegy oldalának füves lejtőin a ferde pitypang (74) nevű sárga fészkesvirágzatú növénykénkkel találkozhatunk. Külső fészekpikkelyei szarvacskásak, és keskeny fehér szegélyt viselnek. Ez egyetlen ismert Vas megyei lelőhelye. Utak mellett és cserjésekben a fehér szamárkenyér (73) hatalmas példányai villogtatják alul 8. kép. Sárgaliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), Nárai 31