Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)

(36), melyet újabban fedezett fel Csapody Vera és Jávorka Sándor. Ez a délkelet-alpesi növényünk május—júniusban hozza hosszú virágfürtöt alkotó, pirosló-lilás virágjait. Csak ezen a vidéken található hazánkban. Utunk során egy vegyes, de nagyrészt fenyves erdőbe érve, annak szélén és ritkásaiban egy nálunk ritka havasi cserje, a havasi éqer (88) hívja magára figyelmünket. Barkái a lombfakadáskor, vagyis áprilisban fejlődnek. Kérge sima, levelei széles tojásdadok, hegyesek, szélükön keskeny fogasak, fonákjukon kopaszak. Közelükben a vörös áfonya (80) fényes, áttelelő, visszástojásdad levelein törik meg a fenyők között beszűrődő napsugár. Ez az igen ritka törpecserjénk május—júniusban hozza fehér vagy pirosló virágait, majd július— augusztusban érleli vörös bogyóját. Erdei fenyvesek árnyas mohapárnáin két 5. kép. Slruccpáfrány (Matteuccla struthlopterls), Szakonyfalu kúszó növényfajjal ismerkedhetünk még össze. Az egyik a ritkább előfordulású lapos korpafű (1), amelynek kúszó szárán apró levelei 4 sorban, erősen a szárra simulva helyezkednek el. Testvérfaja a kapcsos korpafű (2), amely jóval gyakoribb az előzőnél. Ez is hasonló környezetben él. Levelei ennek a szárán köröskörül sűrűn elállnak. Sárgás, aprótermő füzérei egy felálló szár csúcsán helyezkednek el. Ezek a növénykék a földtörténeti ókor kőszén időszakában hatalmas erdőségeket alkotó, nagytermetű pikkelyfáknak utolsó hírmondói. Kis távolságra innen, egy vegyes lucosban a bordapáfrány (10) vonja magára tekintetünket kétféle levelével. Az egyik nagyobb, barnuló: ez a sporangiumos; a másik kisebb és zöld (15—30 cm): ez a meddő levél. Vele Szakonyfalu környéki sétánkat be is fejezhetjük, s átrándulhatunk az Örségbe, Farkasfa érintésével, hogy útba ejtsük a környéken hajdan hírhedtnek tartott tőzegmohalápot, a „Fekete27