Horváth E.-Jeanplong: Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei (Savaria Múzeum Közleményei 18. Szombathely, 1962)

Bozsok feletti Alsóréten is fellelhető volt, ma már csak a Felsőréten találhatók kiveszőben levő példányai. Megmentése érdekében minden lehetségest meg kellene tennünk, elsősorban a helyi szervek segítségére támaszkodva. A völgy túlsó oldalán a Kalaposkőre kapaszkodhatunk, melynek irtásaiban, erdőszélein július—augusztusban nyílnak a csengetyűvirág (66) halványkék, illatos virágai. Bibeszálaik a harangalakú pártából erősen kiállnak. Szárlevelei fűrészes szélűek, az alsók elliptikusak. Ha most Bozsoknak búcsút intve felkeressük a cáki ősgesztenyést (4. kép), állandóan pusztuló természeti tájaink egyik legérdekesebbjét láthatjuk, amely hajdan Borsmonostortól Kőszegen át Bozsokig egy mintegy 3000 hold terjedelmű erdőt alkotott. Ez a nagy erdőség vegyes, gesztenyés-tölgyes volt, amelyet az emberi kultúra és főleg a szőlő- és gyümölcstermesztés szabdalt fel, illetve zsugorított mai csekély kiterjedésére. Megyénk több pontján kisebb-nagyobb ültetett állományokban is előfordulnak gesztenyések, sőt a Vendvidéken is elszórtan találkozhatunk őshonos példányaival. A Földközi-tenger mellékének egyik jellemző növénye. Erre utalnak 10—18 cm hosszú, hosszúkás-lándzsás, szálkás fogasszélű levelei is. A fák magassága a 30 m-t, míg törzskerületük a 12 m-t is elérheti. Porzós barkái hosszú vékonyak, termős virágai rövidnyelűek. Kupacsai szúrós tövisesek és 1—2 magvúak. Termésének édes lisztje kedvelt táplálék, mely az ősember területükön történő megtelepedéséhez is nagymértékben hozzájárulhatott. Ennyi érdekesség és szépség láttán — a teljesésg igénye nélkül — búcsút inthetünk a kőszegi hegyvidéknek, hogy egy percre a Vashegyre, Felsőcsatár környékére látogassunk. Itt él a sziklákon egy kicsiny, mohaszerű növénykénk, a fekvő szárán 4 sorban álló piciny leveleket viselő csipkeharaszt (4). 4. kép. Gesztenyés részlet, Cdk 25