Szentléleky Tihamér: Az Iseum újjáépítési tervei (Savaria Múzeum Közleményei 16. Szombathely, 1961)

ahol a római uralomnak gazdagabb tartományai állottak, mint Pannónia és még magában Itáliában sem találunk hasonló fennmaradt épületrészleteket. Az Isiskultusz központi helyei Egyiptomban voltak, főleg az egykori római birodalom keleti területeire terjedt ki hatása. Az i. sz. II. századtól azonban általában átterjedt a távoli északi és nyugati birodalomrészekre is. Az ásatások befejezése után előtérbe kerültek a helyreállítás és romkertkialakítás munkálatai. Már 1959-ben a feltárt részletek alapján Hajnóczy Gyula, Szentléleky Tihamér, Vákár Tibor homlokzati rekonstrukciós előterveket készítettek. (5) A helyreállítás kivitelezését az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta. Az ehhez szükséges terveket 1960. évben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karának Építészettörténeti Tanszéke nyújtotta be. Hajnóczy Gyula a tanszék ókortörténet szakos adjunktusa a részlettervezés elvégzése után a kivitelezés helyszíni szaktanácsadását is vállalta. A helyreállítási munkák befejezése előtt a Hajnóczy Gyula által elkészített rajz alapján tekintsük meg. hogy a római időkben az eddigi feltárásokból következtethetően milyen épületrészek állottak a szent kerület udvarainak szegélyén és a belső udvar közepén. Az 1. sz. kép a római kori állapot elvi rekonstrukcióját adja, ugyanakkor metszettel szemlélteti a belső szerkezetet is. Szerkezetileg az eddig feltárt részletek, amelyek az egykori szent kerület főbb épületeit foglalják magukba, két fő csoportra oszthatók: a helyiségekkel határolt belső udvarra és az erre harántan elhelyezett oszlopos nagy csarnokra. A belső udvart olyan helyiségsor vette körül, amelyet kifelé fal határolt, míg befelé nyitott kamrákkal nézett a központi szentélyépületre. A központi szentélyéDÜlet az udvar hosszanti középtengelyében helyezkedett el. Bejárati homlokzata ÉK felé nézett. Négyoszlopos előcsarnokának homlokzatát fehér márvány borítású fríz díszítette. A beavatottak körébe tartozók az előcsarnokból kétosztatú cellába léptek be. Ezekben a belső helyiségekben tartották a szertartásokhoz szükséges tárgyakat. Itt őrizték az istenszobrokat is. Nem voltak olyan nagyméretűek, mint a görög vagy görög hatás alatt készített hellenisztikus—római szentélyek istenszobrai. (Ezeknek szép példái a Savaria Múzeumban álló Juppiter, Junó, Minerva márványtorzók.) Ember nagyságú elefántcsontból és más anyagokból készített öltöztethető bábuk voltak. Körmenetek alkalmával a szent kerület belső udvarában ünnepélyes menetben körbevitték. A padozat alatt harántan elhelyezett hosszabb kamrákat látni. Ezeket úgy alakították ki, hogy a padozat alátámasztására (öntött volt! kisebb falakat húztak. A kamrácskáknak, azonban lehetett valamely kultikus céljuk is, hiszen az i. e. V. század eleje óta más szentélyeknél is megtalálhatók. (6) A szertartás maga a nagy udvarnál is mélyebb előtérben folyt. Középen 5x5 méteres oltár állott. Ezen a herculaneumi falfestmények tanúsága szerint bronzlábú oltárkán mutatták be az áldozatot. (7) A mélyebb előtérből lépcső vezetett fel a magasabb padlószintű 50x17 méteres csarnokba. A csarnok tetőszerkezetét középen elhelyezett oszlopsor hordta. Az oszlopok bázissal és oszlopfővel 8 méter magasak voltak. A nagy csarnok előtt hosszanti helyiség futott, melynek külső fala keskenyebb volt, mint a nagy helyiség határoló fala. Ebből arra következtethetünk, hogy a külső, hosszanti helyiség alacsonyabb volt. Előtte az egykori római város útja haladt el. Nagyméretű bazaltkövei még ma is fennmaradtak. Az egykori római épületek arányait és vonalait utánozzák a helyreállítási tervek is. Tekintettel kellett azonban lenni arra, hogy a másfélezer éves távolság, a nagy pusztulás, továbbá helyi hasonló római kori épületek eddigi ismerete nélkül csak a valóságot megközelítő mérvű lehetett a romkerti kialakítás terve. Így is ez az első szabadtéren, helyszínen újjáépíthető pannóniai római kori homlokzat. (2. kép.) 69