Bárdosi János: Kenéz díszített házoromzatai és kapufái (Savaria Múzeum Közleményei 12. Szombathely, 1961)

A homlokzati, ill. oromzati díszeket az építtető, ízlésének megfelelően választotta ki, a mester által javasolt mintákból. A kőműves természetesen mindig arra törekedett, hogy minél szebb és tetszetősebb díszeket ajánlhasson a kivitelezéshez. Azok, akik cifrább formákat tudtak kiképezni, keresettebbek voltak, több megrendelést kaptak, tehát nekik is érdekük volt, hogy olyan díszítmények létrehozásán, megkonstruálásán gondolkodjanak, melyek legjobban megfeleltek a helyi parasztság esztétikai igényének. Ez különösen a vándorkőműveseknél lényeges, mivel — nagy területen járva — egyénenként és községenként más-más igényre, ízlésre számíthattak, ezért jó kombináló, variáló készséggel kellett rendelkezniük. 6. kép. Szellőzőlyukak és díszítésük. Kossuth u. 32., 18., 30., 16. Ha valamelyik kőműves behozott egy szép mintát a faluba, akkor a többi építtető is úgy, vagy ahhoz hasonlóan rendelte meg homlokzatának díszítését s így alakultak ki a falu közössége által legjobban kedvelt és elfogadott formák. Sőt, ha valakinek más faluban megtetszett egy házhomlokzat, akkor annak mintájára építtette meg az övét is, ezért azonos díszek több községben is előfordulhatnak. A díszítmények létrehozásában tehát a kőműves díszítőkészsége és a parasztság díszítőigénye egyformán megnyilvánul s e kettő szerencsés összefonódását dokumentálják évtizedeken keresztül, a kölcsönös alapon létrehozott homlokzati díszek. Ennyit kívántunk röviden elmondani a kenézi házoromzatokról, melyek ugyan a megyénkben, vagy az ország más területein fellelhető gazdag vakolatos homlokzatdíiszítményekkel — pl. a palócság díszes házaival — nem vetekedhetnek,

1 de mégis úgy érezzük, hogy bemutatásuk nem volt érdemtelen. Ezek után rátérünk a kapufák ismertetésére. 68