Bárdosi János: Kenéz díszített házoromzatai és kapufái (Savaria Múzeum Közleményei 12. Szombathely, 1961)

gazda ragaszkodik a díszített kapulábhoz — vagy anyagi helyzete miatt mással pótolni nem tudja — ezért csak az alsó részt toldja ki új fával, hogy továbbra is megtarthassa (10. kép 1. ábra). Ha a kapufát kiveszik, kerítéslábnak, ólgerendának használják fel, esetleg szerszámot készítenek belőle. Eltüzelésre csak akkor kerül sor, amikor az már annyira korhadt, hogy más célra nem használható. 15. kép. Kapudeszkák és kapuívek Korábban az egyes bejáratoknál mind a három kapufa egyformán díszített volt, ma azonban olyan is akad, ahol csak egy díszes közülük, a többit újjal cserélték fel, amiket viszont már nem díszítettek. Ezek kissé furcsán hatnak a díszített mellett — különösen akkor, ha a formájuk is más — amely egyedül dokumentálja az egykori faragó kezemunkáját és díszítőkészségét. Néhány évtizeddel ezelőtt még bizonyára sokkal több faragott kapufát láthattunk volna, melyek díszítése is gazdagabb lehetett a mostaniaknál. A fából faragott kapufákat egyre jobban kiszorítják a cementből, vagy téglából készített célszerűbb oszlopok, a kőlábak. Adatközlőink szerint ennek oka, hogy nehéz az e célra megfelelő fát beszerezni, továbbá a fa nem olyan időtálló, hamarabb elkorhad, többször kell cserélni, mint a kőlábakat. Ma már az olcsóbb és célszerűbb megoldások dominálnak a paraszti építkezésben s ez az irányadó az utcai bejáratok kiképzésénél is. 73