Bárdosi János: Kenéz díszített házoromzatai és kapufái (Savaria Múzeum Közleményei 12. Szombathely, 1961)

készítik — kb. 280—290 cm hosszú, ebből 190—200 cm-t faragnak négyoldalúra, a többi faragatlan marad, mert az a földbe kerül. A faragás után a gyalulás, majd a díszítés következik. A díszítendő részt előbb befűrészelik, azután a cifrázóvésőve 1, vagy görbevésővel kiképezik a díszeket, s végül a pucolóvassal finomítják. A díszek éldíszek, félkörformájú bevésések vagy rovások, tehát geometrikus elemek, melyek közül a 10. kép 2. ábráján látható négylevelű lóhere, illetve stilizált virágforma emelhető ki. A díszítésen kívül a kapufára vésik néha a felállítás évszámát, esetleg a gazda nevének kezdőbetűit is. (11. kép 2. ábra és 12. kép 2., 3. ábra.) 12. kép. Kapufák. Kossuth u. 36. 13. kép. Kapufák. Kossuth u. 8. (1. á.), 34. (2. á.) és 27. (3. á.) (1. á.), Rákóczi u. 16. (2. á.), 3. (3. á.), és 20. (4. á.) A bejárat két részből áll; a kisebb ajtóból, utcaajtóból a gyalogosoknak és a nagyobb — kétszárnyú — kapuból ahol a szekerek ki-be járhatnak. Az ajtót egy, a kapu szárnyait pedig két kapufa, kapufélfa, kapuláb tartja sarokvasak és anyáscsavarok segítségével. A kapufákat Kenézben még akkor sem nevezik bálványnak, ha faragottak. Az ajtó egyszerű kilinccsel és belülről zárható retesszel van ellátva. A kapuk zárását a szárnyak középső — hosszúra hagyott — keresztfája és az ellentétes oldalon a kapufán elhelyezett, elreteszelhető vascsukló, vagy a szárnyak találkozásánál — a kapu közepén — lévő vasretesz biztosítja. A legtöbb helyen az egyik szárnyat még kaputámasztóval, kaputámadikkal is megerősítik belülről. A kapuk deszkásak, újabban már akadnak lécesek is. Általában csak a kapufák díszítettek, de néhol az ajtó és a kapu szárnydeszkái is, amint azt a 15. kép felső két ábráján láthatjuk. 71