Bárdosi János: Szentivánfai anekdoták (Savaria Múzeum Közleményei 11. Szombathely, 1961)

— No barátaim meggyüttetek? Ugye tuggyátok hogyan feji meg az öreg a bakkecskéket. — Tuggyuk ám, mer' megfejt bennünk. — Jó van barátaim — aszongya •— most csak vacsorázzatok. A budai hegyekbe járt József császár. Hát egy barátklastronr előtt megáll. Ki vót a kapura irva bötükkel: „Gond nékü' élünk". Bement. Elejbe hivatta a prépost. Azt mondja nekijje: — Mi jogon Írtátok ki a kapura, hogy gond nékü' étek? Én császár vagyok, milyen gonddal élek. Majd adok föl — aszongya — egy kis gondot nektek, három kérdést: — Elsősorban, hogy milyen nehéz a hold? Másodszor; mit érek én? Harmadszor; mit gondolok én? Ha ezt meg nem tuggyátok fejteni, kipusztíttom a szerzetteket. Hát szóval összeültek a barátok. Mindenféle régi könyvet összebújtak. Nem szórakoztak, vigattak mint máskor. Aszongya az öreg juhászuk nekik, az egyiknek: — Mér vagytok ollan izék, miúta a császár itt járt? — Ej, hadd, ha mink iskolázott emberek nem tuggyuk, akko' te még üsse tudod. — Micsodát? Há' mongyátok. E' mongya az egyik barát. — A' semmi — aszongya a juhász. — Hát mond meg. — Nem mondom én. Aggyatok egy barátruhát, majd én e' megyek. Lenyíratta a haját, szakállát, mer' szakállas haja vót a juhásznak. Aztá' fölvette a juhászruha hegyé a barátruhát, e' ment Budavárába József császárhoz. Aszongya a főúrnak: — Hát kérem megfejtettük, hát egymagam én jöttem csak el, minek jött vóna el valamennyi. — Nohát, milyen nehéz a hold? — Hát felséges uram, a hold egy font, mer' a holdnak van négy negyede. — Jó' van. Hát mit érek én? — Mi a fenét érne — aszongya — 29 ezüst forintot. Krisztus urunk Isten fia vót, harmincér' atták, maga e' fokkal lejjebb, csak 4. JÓZSEF CSÁSZÁR ÉS Á BARÁTOK huszonkilencet ér.