Bárdosi János: Szentivánfai anekdoták (Savaria Múzeum Közleményei 11. Szombathely, 1961)

— Fensiges uram tessik előbb neki vérit venni, elevenen nem nyúztak meg senkit. — Jó' van kislányom, megmentetted a kössígteket. Hanem azér' neked is adok föl most valami témát. Énhozzám el fogsz jönni az év legszebb naptyán Buda-várába, és hozzál is ajándékot meg nem is. Hej, ekkor megin' gondukottak az izék, hogy most mikó' menynyen, meg hát hogyan vügyön ajándékot meg nem is. Aszongya a kislán: — Én tudom. Csináltassanak nekem egy kis kalitkát. Csináltattak neki egy kis kalitkát. Egy szép fehér galambot fogott a Ián, beletette, letakarta a kalitkát. Piros pünközsd vasárnaptyán fölment Budavárra. Az az év legszebb naptya. Persze akko' má' jó idők vannak, az ablakok nyitva vótak. Bemegy a királho, a szobájába. —• Fenséges királom becses parancsára megérkeztem, az év legszebb naptya máma van, piros pünközsd vasárnaptya. — Jó' van kislányom, igazad van. Hát hoztál ajándékot? — Igenis hoztam. Ledobta a lepelt a kalitkáru, kinyittya a kalitkaajtót. A galamb a kalitkábu kiröpüt, a szobába az ablak meg nyitva vót, e' röpüt. Hát vitt is ajándékot meg nem is. — Jó' van kislányom, derék kislán vagy. Adott neki e' tarisznya aranyat, e' legyen a férhezmenéskor a hozományod. Vége a mesének. 3. MÁTYÁS KIRÁL EGY JUHÁSSZAL VALÖ BESZÉDE Mátyás királ három baráttyával kocsin ment. Este vót már, egy folyóparthoz ért. Nem tudta most asztat, hogy át lehet-e mennyi a folyón, milyen méll lehet, meg milyen messze lehet még az ű lakásuk, a kastél. Ott vót egy juhász, birkákat őrzött. Hát nem akarta elárulni a mágnásoknak, hogy hát ű mit akar kérdeznyi, mer' azt monta minden baráttyának, ő az egész országot ismeri, minden folóját, mindent. Most egy trükkel aszt kérdezte a juhásztól: — Mongya öregem — messze-e a messze? Ezzel aszt akarta tunnyi, hogy milyen messze van az ű lakása, Buda-vára. Az öreg juhász elértette esztet, aszt mongya: — Biz az mégegyszer annyira, mind amennyirü gyütt. Tutta a juhász körülbelü, hogy honnan gyütt az öreg. 53