Horváth Ernő: A Savaria Múzeum ötven esztendeje (Savaria Múzeum Közleményei 6. Szombathely, 1958)

bathelyre, hogy a még menthető természetrajzi anyagot gondozásba vegye, és az elpusztultakat újakkal pótolja. A következő esztendő a brigádmunkák időszaka. Nyilvántartásba veszik a múzeum anyagának nagy részét. Elkészül az alagsor átépítése és a laboratórium felszerelése. A kőtár egyik átépített helyiségében helyezik el a jáki templom faragott kőanyagát, e kiállítás 1956-ban nyílt meg a nagyközönség számára. 1957 októberében Dömötör Sándor megválik a múzeum vezetésétől. Az intézményt azóta megbízás alapján Horváth Ernő irányítja. A néprajzos vezető távozásával megüresedett szakterület művelését és a szakanyag rendbetételét az 1958 januárjában hozzánk érkezett Bárdosi János néprajzi múzeológus vette át, illetve kezdte meg. A múzeum jelenleg 18 kiállítási teremmel és a bennük kiállított tetemes múzeális anyaggal szolgálja népünk műveltségének emelését, a lakóhely történetének megismerését. A kiállított tárgyak csak kis töredékei a múzeum gyűjteményeinek. Raktáraink zsúfolásig megtöltöttek. Nyugodtan mondhatjuk: fejlődésünk, azaz új anyagok begyűjtése csak újabb raktárhelyiségek megszerzése esetén lehetséges. Múzeumunk jelenleg közel 70 000 tárggyal rendelkezik, és ezt az anyagot mindössze öt raktárhelyiségben tároljuk. Múzeumunkban a római gyűjtemény a legjelentősebb. Anyagát egész Vas megye, de különösen Szombathely város ontja. A leletek nagyobb része leletmentés, kisebb része pedig tervszerű ásatások folytán került hozzánk. A múzeum őskori anyaga két lelőhely feltárása révén vált európai hírűvé: Velem-Szt. Viden egy őskori bronzöntő műhely került napvilágra szerszámaival, eszközeivel és nem utolsó sorban az akkori Európa nagy részét ellátó ipari termékeivel. A Sághegy tetején az őskorban megerősített település volt. Grafitmázas edényei múzeumunk legszebb darabjai közé tartoznak. Szép és gazdag éremgyűjteményünk is, belőle a közeljövőben kisebb kiállítás 126 készül. Híres néprajzi gyűjteményünk. Ez az a terület, ahol az elmulasztott napok behozhatatlan károkat okozhatnak azáltal, hogy zsúfolt raktáraink lehetetlenné teszik újabb anyagok gyűjtését. A vasi falvak szocialista átalakulása és ezáltal életszínvonaluk emelkedése oly mérvű, hogy az emberek lakása egyik napról a másikra a legmodernebbé válik, és a régi berendezési tárgyak menthetetlenül megsemmisülnek, ha nem tudjuk őket múzeumunk és így a jövő számára megmenteni. Ha elpusztulnak, mivel fogjuk dokumentálni fiainknak, hol és hogyan éltek apáink? A múzeum képző- és iparművészeti gyűjteménye kisebb, főleg helyi jelentőségű. Anyagából talán az órák és a bútorok érdemelnek említést. A természetrajzi gyűjtemény alapjait Chernel István vetette meg, amikor madárgyűjteményét a múzeumnak adományozta. Később Molnár Lajos adományozott madarakat. Sajnos, nagy részük a háború alatti kezeléshiány miatt elpusztult. A növénygyűjtemény alapjait Waisbecker és Piers vetette meg herbáriumának odaadományozásával, később pedig Gáyer Gyula fejlesztette tovább anyagát. Ennek kiegészítése napjaink feladata. Hasonlóképpen mai feladatunk a Benda László alapította geológiai és paleontológiái részleg továbbfejlesztése s főként ősnövényekkel való kiegészítése. Az intézmény közel 5000 darabos fényképtárral és 8000 kötetes kézikönyvtárral rendelkezik. Múzeumunk gazdasági viszonyait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás előtti elődeink sok gonddal és bajjal küszködtek. Intézményünk államsegélyből, látogatási díjakból, a Kultúregyesület támogatásából és magánosok, vállalatok adományából tartotta fenn magát. Kezdetben fizetett, vagyis státuson lévő személyzete sem volt. Az egyes tárak őrei csak tiszteletdíjban részesültek, ha ugyan részesültek, mert sok esetben még az is elmaradt. A pénzforrások bizonytalanok voltak, s nem egy esetben előfordult, eltelt egy esztendő