Horváth Ernő: Gáyer Gyula emlékezete (Savaria Múzeum Közleményei 4. Szombathely, 1958)

kell otthonosan mozognia, hanem meg kell látnia a peres félben a vergődő embert is. Gáycr Gyula jó bíró volt. erkölcsi felfogása a mindent megértő ember álláspontjából fakadt. Csak azt ítélte el, aki másoknak ártott, egyéb tévedéseket a melegszívű ember meggyőződésével magyarázott. Humanizmusának nagyságát megérezték mindazok, akikkel bíróként hozta össze a sors. Kiváló bírói tulajdonságainak fejlődésénél nagy része volt inagasfokú természettudományos képzettségének, viszont a jogi pályán szerzett szabatossága s a problémák indító okainak mélyreható vizsgálata előnyös lett botanikai munkásságára is. Mint sokrétű ember művelte a növénytant, állattant, őslénytant, földtani, a néprajzot és a történelmet. A szombathelyi múzeum egyik újjáteremtője, a Vas megyei természetkutatás erőskezű irányítója volt. Minden érdekelte, ami szülőföldje természeli viszonyaira, régi és jelenlegi kultúrájára vonatkozott. Ezzel kapcsolódik össze muzeális tevékenysége is: bemutatni, megismertetni a néppel szűkebb hazája, Vas megye összes kincseit. Figyelme kiterjedt mindenre, amivel szülőhazája múltját és jelenét szemléltetni tudta. Ősnövénymaradványokat, ásványokat gyűjtött. Érdekelték megyéje éghajlati viszonyai. Különösen vonzódott még a néprajhoz, a növényvilág és a népművészet kapcsolatait kutatta benne. .Növénygyűjtő útjain nagy érdeklődéssel figyelte a dolgozó népet. Látta, hogy a növényvilág és a természet ölén élő nép élete ezernyi kupcsolatot mutat. A tulipános ládák, a népi ornamentika gazdag virágmotívumai, a virágos ablak mind-mind annak a bensőséges viszonynak bizonysága, melyben a vasi nép és a természet ősidők óta él. Gyűjtötte is ezeket a nepi dísztárgyakat, s később a múzeum néprajzi tárának adta át őket. Igazi nagysága azonban a növénytan terén bontakozott ki a maga teljességében. Számos adattal gyarapította Vas megye, Dunántúl, Erdély, a KeletiAlpok flórájának ismeretét. Gondossága kiterjedt a népies növénynevek gyűjtésére is. Botanikai dolgozataiban alapos, körültekintő és óvatos volt. Tanulmányai — számuk közel 160 — mind örökbecsű értékek, a mai kutatásokban is nélkülözhetetlenek és iránytadók. Kedvelt növényföldrajzi témája volt a KeietiAlpok és hazánk nyugati része között fennálló kapcsolatok és kölcsönhatások kutatása, melyről „Vas vármegye fejLődéstörténeti növényfüldrajza s a praenorikumi flórasáv." címmel alkotott maradandót. Floriszlikai-növényföldrajzi dolgozatainál — ezek csak helyi, legfeljebb hazai érdeknek — a nemzetközi tudományosság részéről nagyobb figyelemben rendszertani-monográfiai munkássága részesült. A külföldi szakemberek előtt — akikkel Svalbardtól Japánig, Varsótól New Yorkig egyaránt érintkezésben volt, és anyagot is kapott tőlük monográfiáihoz — lőleg, mint kiváló Aconitum(sisakvirág) kutató volt elsősorban ismeretes. Emellett még a Violákkal (ibolyafélék) és a Rubus-okkal foglalkozott monografikusán. Tudományos elmélyülése számos egyéb problémát is felvetett benne, s ű igyekezett a választ is megadni rájuk. Gáyer Gyula botanikai alapon jutott 132