Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

hogy emelje az adókat. Igen mély szociális érzékről tett tanúságot ezzel kapcsolatban, mert ezt a javaslatot nem fogadta el, mondván, bogy a főurak nem fizetnek adót, tehát az ilyen rendelkezés csak a köznépet sújtaná. Legnagyobb érdekessége azonban a Rákóczi-korszaknak, hogy maga Rákóczi is I. Lipót képére veretett pénzeket a számolási egység érdekében. Ajtai Mihály nagybányai inspektort utasította, hogy ,.fél lallérosokat új formára veresse, ha vagyon új formája, ha penig nincs, a régi formára, Császár képére veresse". A rézpénz csupán a belső forgalom lebonyolítására szolgált, az arany és az ezüst azonban a hadsereg szükségleteinek, külföldi beszerzéseinek kiegyenlítéséhez volt szükséges. Több jelentés említi, hogy a Rákóczi által kibocsátott nemesfémpénzeket külföldön csak alacsonyabb értékben hajlandóak elfogadni. Ez a körülmény magyarázza Rákóczi rendelkezését a császári pénzek verésére. Nemcsak osztrák, hanem I. Lipé>t ezüst XV, VI és 3 krajcárosai. lengyel pénzeket is vertek a kuruc kézen levő pénzverdékben. Rákóczi erre rákényszerült, mert gazdasági téren is igyekeztek a felkelést elfojtani. Mindezek ismerete után könnyen lelünk kapcsolatot a Győrvárott talált ILL darab ezüstpénz és a csata között. 1704 január 13-án Pápáról hívta Rákóczi fegyverbe Vas megye népét és a győrvári csata időpontjáig állandó felvonulási terület volt Vas megye kuruc és labanc részről egyaránt. Amikor Ralogh Ádám ós Bezerédj váratlanul rátört Heister seregére, szerény vagyonkáját menteni akarta az ezüstpénzek tulajdonosa és egy nagyobb épület fala mellett elásta, gondolván, hogy az épület vagy az épület romjai mellett könnyen megtalálja, ha elhallgat a csatazaj. Valószínű, hogy a pénz tulajdonosa meghalt, idővel az épület is megsemmisült és így maradt közel 250 évig földben a szerény kis vagyon, mely mint éremlelet nagy mértékben gyarapítja ismereteinket Rákóczi legendás korszakának mindennapi életéről. ^ »