Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

A környéken átvonuló Sárvíz nem képes az év minden szakában egyformán elszállítani a csapadékot, ami a völgyekben összegyűlik. Mondják, hogy a szabályozás előtt még rosszabb volt. A török időkben, vagy még régebben a Cigányszertől Zalaszentlőrincig nagy halastó húzódott. Ili még nagyobb víz kezdődött, mert innen meg egy barát csónakon tudott Keszthelyre leevezni. 1864-ben Halastói rétnek hívták azt a helyet, ahol a'kuruc időkben nagy csata volt. „Szájról szájra fennmaradt hírből valósul (való gyanánt, tényként), hogy a kurucvilág korban a vadrácok tökéletesen belefúl laszttattak a Halastói rétbe, melyen akkor nagy vízállás vala" — olvassuk egy régi leírásban. / Sokan emlékeznek arra is, hogy egy kanizsai asszony egyszer mezitláh ment át az egykori vár helyén levő posványon, és közben mélyen megsüllyedt a lába. A földben levő tégla- és cserépdarabok szúrták véresre a lábát. Győrvár határában sok posványos hely van ma is. A Békavár is ilyen, meg a régi Nagytó helyén levő terület, mely esős időben teljesen járhatatlan. A Verna és a Csuszkora nevű palakok, valamint a Malomárok nevű csatorna hordia el a Zalába meg a Sárvízbe a széles hátú domhok között összegyűlő vizeket. Ilyen ingoványos területen épült a szomszédos Egervár is facölöpökre, melyek lassan-lassan korhadnak és a vár észrevehetően süllyed. Valószínű, hogy a vár süllyedésének régen felismert ténye indítja a nép képzeletét a Bodahíd csodálatos mendemondáinak megőrzésére és kiszínezésére. A „RÓMAI SÁNCOK" ÉS A VÁR A várral kapcsolatos mendemondákhoz érdekesen kapcsolódik az őskor emberének egyik hatalmas alkotása, mely „Római Sánrok" néven ma is megvan, Vasvár és Győrvár között húzódik mintegy 8 km hosszúságban. szemmelláthatóan emberi kéz által földből emelt fal. Erről a sáncról 1864-ben Bedics Mihály hegyhátszentpéterfai bíró színes leírást hagyott ránk, melyet érdemes megismernünk. ..A község erdejében éjszaktól délnek a vasvári határtól hosszasan nyúlnak le a római sáncok a győrvári határig, a Tótsűrű ig. Ezek a sáncok most is fejszédítő szélességűek, olly helyen 6—7 öl magasságúak, s 10—12 öl szélességitek. Be nem tudhatnak sáncaik oldalai dűlni, mivel már fákkal vágynák benőve, így hát a fagyökerek nagyon elágaztak. Az a rege ezen sáncokról szájról szájra terjedt, hogv a régi háborús időkben a sánc déli végén a Tótsűrűnél egy vár állott fenn — molvnek nyomai ugvan nem látszanak —, s a Római Sáncokon akarta volna a hajdani vártulajdonos a Rába folyamot vára körüli folyására vezetni." A mendemondák tehát Roda várának regényes történetét a római sáncokkal megmaradt emlékekkel hozzák kapcsolatba. Járdányi-Paulovics István, a kiváló régész véleménye Szerint ezek a sáncok nem a rómaiak alkotásai, hanem esetleg már 4—5000 évvel ezelőtt a korai vaskorban emelt erődrendszer monumentális részei, melyeket később az avarok is megújítottak. A vasvár—győrvári római sáncok mesterséges védelmi vonalának természetes folytatása az esős időkben ma is ^ »