Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI RO VA RÁS Z PO RTRÉ К ték el: szíwel-lélekkel volt orvos, és szíwel-lélekkel lehetett lepkész is egy személyben (Szent-Ivá- NYi 1938). Magyarországról élénk figyelemmel kísérték entomológiai és botanikai munkásságát. A Rovartani Lapok-ban és a Magyar Botanikai Lapok-Ъап rendszeresen megjelentek a cikkeit bemutató hosszabbrövidebb recenziók (A. A. L. 1897; A. Aigner 1905; Anonymus 1923; Csíki 1901c, 1910; D. 1912). Barát és tanítvány Viktor Weindel (34. ábra) 1887. november 3-án született Nagyszebenben. Az evangélikus gimnázium után orvosi tanulmányait 1906 és 1911 között Kolozsváron, Budapesten és Münchenben végezte. Nagyszebenben a Ferenc József Polgári Kórházban helyezkedett el. 1914 és 1918 között katonaorvosként szolgált, de a kórházban is folyamatosan praktizált. 1942 és 1945 között egyik utolsó aktív tagja maradt az Erdélyi Természettudományi Egyesület (Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften zu Hermannstadt) orvosi szakosztályának. Súlyos betegség után 1966. május 27-én hunyt el. A lepkészést gyerekfejjel kezdte, majd Czekelius Dániel irányítása alatt lett kiváló lepidopterológussá. Az első példányokat 1900-ban gyűjtötte, majd visszavonulásáig, 1959-ig folyamatosan gazdagította kollekcióját. Betegsége akadályozta meg, hogy 4322 példányt tartalmazó gyűjteményét katalogizálja és rendszertanilag felállítsa, így az 1964-ben rendezetlen állapotban került a nagyszebeni Természettudományi Múzeumba (Muzeul de lstorie Naturalá din Sibiu), ahol katalógusát Eckbert Schneider állította össze (Schneider 1984,1996: 368). A gyűjtemény egyes példányai 1827-ből valók (Pascu & Schneider 1998). Weindel különösen sok példányt gyűjtött Nagyszeben környékén (Gusteri(a, Cisnádioara, Sadu, Cisnädie, Páltiniy, Magúra Cisnádiei) (Moise 2011fi; Stancä-Moise 2017), de Erdély egyéb pontjain is gyakorta megfordult. Távolabbi gyűjtései főként a Szebeni-havasokra (Mun(ii Cindrel), a Fogarasi-havasokra (Masivul Fägära§ului), a Vöröstoronyi-szoros (Pásul Turnu Ro§u) környékére 34. ábra. Viktor Weindel (1887-1966) elmaradhatatlan lepkehálójával https://www.zobodat.at/bilder/personen_lg/15955.jpg (Hozzáférés: 2019. május 31.) Figure 34. Viktor Weindel (1887-1966) with his essential butterfly net https://www.zobodat.at/bilder/personen_lg/15955.jpg (Accessed: 31 May 2 019) és a Keleti-Kárpátokra összpontosultak, ahol elsősorban a nagy apollólepke (Parnassius apollo) populációit tanulmányozta. Czekelius születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen 12 oldalas kéziratban ismertette a nagy apollólepke erdélyi elterjedését és eltűnésének okait, illetve méltatta Czekelius munkásságát. Az előadás szövege akkor nem jelent meg nyomtatásban. Negyven év múlva Rákosy László jelentette meg a kézirat nagy apollólepkére vonatkozó adatait (Rákosy 2000). Köszönetnyilvánítás A szerző őszinte hálával tartozik Kocs Irénnek és Boér Hunornak (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy), valamint Merkl Ottónak (Magyar 74
