Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT És UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK

28. ábra. Teleki Jenő fényképe 1906-ból https://afterhew00dsandthewater.w0rdpress.c0m/2012/05/02/0 bjects-like-people/ (Hozzáférés: 2019. október 23.)

Figure 28. Photo of Jenő Teleki from 1906 https://afterhew00dsandthewater.w0rdpress.c0m/2012/05/02/0 bjects-like-people/ (Accessed: 23 October 2019)

Gróf Teleki Jenő (28., 29. ábra) feleségével, a román származású Mocsonyi de Foen Katalinnal (1883-1959), becenevén Tinkával Kápolnáson (Cäpälna§, Románia), a Mocsonyi-Teleki-kastélyban lakott. A kastélyt Alexandru Mocsonyi építette az 1860-as évek végén. A terveket Otto Wagner (1841-1918) bécsi építész készítette a versailles-i Kis-Trianon kastély mintájára.

1934-ben a kastély vendége volt Patrick Leigh Fermor (1915-2011) brit író és utazó, aki 19 évesen gyalog indult el Hollandiából Konstantinápolyba. A kalandvágyó kamasz 1934 tavaszán lépett Esztergomnál magyar földre. A korabeli angolbarát magyar arisztokrácia tagjai szinte kézről kézre adták. Fermort megdöbbentette a mérhetetlen szegénység, a még élő feudális szokások, de roppant módon élvezte, hogy az isten háta mögötti helyeken is angolul kiválóan beszélő, világlátott arisztokratákkal cseveghetett. Az ifjú szinte belehabarodott az 1930-as évek Magyarországába és Erdélyébe. Fermor évtizedek múlva asztalhoz ült, és részben emlékezetből, részben csodával határos módon megkerült útinaplója alapján, az angol útirajz legjobb hagyományait követve megírta élményeit. Egy letűnt mesevilág utolsó pillanatfelvételét készítette el, amely sajátos zárványként őrződött meg könyvében (O’Sullivan 2018). Vendéglátóinak a trianoni szerződést érintő békésen megfogalmazott véleménykülönbségére így emlékezett (Fermor 2000: 149): „Jenő gróf, az egyik legrégibb erdélyi magyar arisztokrata család sarja, akár a legutolsó falusi kisnemes, teljes szívvel osztozott a háború utáni általános magyar sértettségben, bár nemigen juttatta kifejezésre; Tinka grófné viszont, ha alkalom adódott, diszkrét ékesszólással az ellenkező oldalon foglalt állást. Valahányszor egyikük valamilyen ellentétes véleményt hangoztatott, a másik négyszemközt megmagyarázta a vendégnek, hogy az szamárság. ”

Teleki valójában a lepkék szerelmese volt, különösen a távol-keleti molyfauna érdekelte. Gyűjtőket foglalkoztatott Japánban és Kínában, akik folyamatosan postázták számára az újabb és újabb példányokat. Fermor számos esetet felidézett, amikor a gróf a frissen érkezett dobozokat felnyitotta.21 Háza tele volt „... üvegtárlókban őrzött pikkelyesszárnyúakkal”.

Fermor feladott a grófnak egy találós kérdést, ami persze nagy sikert aratott (Fermor 2000:161): Melyik a legentomologikusabb Shakespeare-darab?- (némi gondolkodás után): Föladom, szabad a gazda.- Az Antennae és Coleoptern. ”

Köntzei 1947. január 28-án, a Székely Nemzeti Múzeum intézőbizottságának címzett utolsó le-21 A magyar fordítás Vajda Miklós munkáját dicséri. Sajnos, a kiváló fordítás a beszámoló ezen pontján megbicsaklik, mert a fordító folyamatosan bogarakról ír, holott egyértelmű, hogy lepkékről van szó, legalábbis példányokról.

68