Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

SAVARIA 42 > A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 23-86

Alfred Brehm (1829-1884) nagysikerű könyvsorozatának, Az állatok világa emlősökkel foglalkozó kötetének (Brehm [1929]: 83) egy megjegyzéséből arra következtetünk, hogy a kor szokásainak megfelelően vadászott is: „Sőt a szóhagyomány még azt is tudni véli, hogy a Retyezát utolsó kőszáli kecske-bakját, amelyet nagy szarvai és hoszszan lelógó fekete szőre miatt az ottani pásztorok »dracu negru« (fekete ördög) néven emlegettek, a múlt század 80-as éveiben Kenderessy Dénes földbirtokos és természetvizsgáló ejtette el. ”

Kitűnő hegedűjátékos volt, értett a könyvkötéshez; saját szakkönyvtárát a kor szokásainak megfelelően maga kötötte: minden lap közé egy üres lapot kötött, s arra tapasztalatait jegyezte fel. Könyvtára komoly értéket, mintegy 2000 forintot képviselt, amit csak tovább növelt nagyszámú jegyzete.

Gyűjteményét 12-15 ezer forintra becsülték. Sajnálatos, hogy korai halála miatt megfigyeléseit nem tudta publikálni. Rövidlátó volt, s igen gondatlanul bánt a kálium-cianiddal, amelyet dolgozószobájában nyitott edényben tárolt. A szobát csak akkor hagyta el, ha munkába, vagy gyűjteni ment. Alig 36 éves korában, 1881. február 19-én, Hátszegen hunyt el hidrogén-cianidmérgezés következtében. A sors különös fintora, hogy éppen ő ajánlotta a rovarok gyors megölésére a javított ciános üveget (Kenderessy 1879b) (12. ábra).

Nőtlen volt, örököst nem hagyott hátra. Igen egyenes lelkű, igazságszerető ember hírében állt, haragot nem táplált senki iránt, de véleményét kerek-perec mindenki szemébe megmondta. Erről tanúskodott levelezése, amely a századfordulón még megvolt: rend és pontosság sugárzott minden sorából.

Egyik legközelebbi barátja, egyben tudóstársa Buda Ádám volt. Buda Koch Antalhoz címzett, korábban már említett levelében számolt be Kenderessy haláláról, és rovargyűjteménye megvételét ajánlotta az egyetemnek (13. ábra): „Nem mulaszthatom el azon lelki fájdalmamat ki nem fejezni, hogy ezen vidéken egyetlen természetbúvár barátom, Kenderessy Dénes elhunytának kevés adósság miatt hitelezői összes rovar gyűjtemény ét lefoglalták, s elárverezni szándékoznak. Vajon nem volna-e hajlandó a múzeum azt megvenni? Én azt 1000 forintért meg tudnám szerezni minden hozzávaló sok könyvvel együtt - melyben csak a sok könyvek pár száz forintot érnek, a gyűjtemény áll 5974 fajból tudományosan rendezve - melyek között igen sok új általa felfedezett faj is van, körülbelül a gyűjtemény vagy 15-20 ezer rovarból áll, igen szépen preparálva és rendezve, igen sok csere által beszerzett példányokkal. Kár lenne a múzeumnak egy ily gyűjteményt kezei közül kiszalasztani. Ha ezen vásárra elhatározná magát a múzeum, úgy kérem engem rögtön tudatni, hogy a megvételre a lépéseket megtehessem, mert talán pár hét múlva már késő lenne.

Ezen barátommal a tudomány is sokat vesztett, mert mint tudományosan kiképzett rovarász, egy szakmunka kidolgozására is meg tette volt az első készületeket - s a német auctoritások előtt is már igen kedvelt egyén volt. De a kérlelhetetlen halál nem kíméli meg az ilyen embereket sem. ”

Téglás Gábor röviddel Kenderessy halála után, 1881. március 22-én írt Frivaldszky Jánosnak gyűjteményével kapcsolatban.8 A levélből kiderül, hogy Kenderessy adósságai miatt a hátszegi takarékpénztár árverezésre bocsátja gyűjteményét, könyvtárát és jegyzeteit. Téglás másfél évvel ezelőtt látta a kollekciót, ami hat nagyméretű szekrényt töltött meg. Véleménye szerint a gyűjteményt pár száz forintért meg lehetne szerezni, de Hátszegen, sőt Déván sincs elegendő pénz a megvételére. Ha a múzeum úgy dönt, hogy megveszi a gyűjteményt, megbízottnak Weber Béla hátszegi római katolikus plébánost javasolná.

Kenderessy haláláról több lap is megemlékezett. Elsőként a Fővárosi Lapok (Anonymus 1881) és A Hon hozta le a hírt 1881. március 15-én, majd pár nappal később szinte szó szerint átvette azt a Magyar Polgár, a Hölgyek Lapja és a Vasárnapi Újság. Ebben ne keressünk semmi kivételest. Úgy tűnik, abban a korban a legkisebb eseménynek is „hírértéke” volt, és a vidéki tudósítók buzgón küldözgették híradásaikat a fővárosi szerkesztőségekbe. Kenderessy kapcsán inkább említésre méltó az, hogy a vidéki hírforrás is megemlítette Kenderessy gyűjteményét, amit a Magyar Nemzeti Múzeum figyelmébe ajánlott.

Sajnálatos, hogy gyűjteményét és könyvtárát végül egy Popovics nevű hátszegi kereskedő, az ak-Magyar Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyűjtemény, Budapest, Frivaldszky János fond.

49