Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK A gyűjtemények a volt Hunyadmegyei Nőegylet árvaházába kerültek, de Mailásznak ideiglenes múzeumi szállását a néprajzi és természettudományi gyűjtemények elhelyezése céljából is át kellett adnia, amiért bérleti díjat kapott. Mint korábban a magyar, most a román hatalomtól is ígéretet kaptak a Magna Curia épületének átengedésére. Mailász olyan, a magyar fülnek is jól ismert politikusok támogatását nyerte meg a múzeum fejlesztéséhez, mint Octavian Goga (1881-1938), vagy a törekvéseit később is segítő Petru Groza. A jogi rendezéssel párhuzamosan Mailász újrakezdhette a természettudományos munkát, helyreállította és újraépítette szakmai kapcsolatait, így 1924 márciusában Grigore Antipával, a román Természettudományi Múzeum igazgatójával is találkozhatott. Mailász jó politikai érzékkel megtalálta a mindkét részről elfogadható kompromisszumokat. Sikerei közül a Hunyadmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat periodikájának 1925-ös újraindítása a legjelentősebb. A régi számozását részben továbbvivő, Publicajiile Muzeului Judefului Hunedoara folyóirat 1928-ig jelent meg. A teljességhez hozzátartozik, hogy a két világháború között a hazai tudományosság egyes szereplői úgy tekintettek Mailászra, mint aki,,... román szolgálatba állt”. Az 1924. évi jelentésből több figyelemre méltó tény derült ki: a múzeum állattani gyűjteménye valójában az igazgató tulajdonát képezte és csak ideiglenes letétként volt a múzeumban, így amíg hivatalosan nem vásárolta meg a múzeum, az összeférhetetlenség okán Mallász nem tudta gyarapítani. Ugyanakkor a múzeum megszerezte a szászvárosi Melitska János madárgyűjteményét, ezért Maliász megtanulta a madártömést, és preparátorműhelyt létesített. Tompa mellett újabb kövületlelőhelyet talált: a rovarmaradványokat azonosításra a kolozsvári egyetem Földtani és Őslénytani Intézetébe küldte, míg a növény- és halmaradványok a jászvárosi (la§i, Románia) egyetem Földtani és Őslénytani Intézetébe kerültek. A kolozsvári egyetem Barlangtani Intézetének kutatói, René Jeannel, Pierre-Alfred Chappuis (1891-1960), Valeriu Pu§cariu és a francia Cl. Bouchardaux társaságában rovarokat gyűjtött Hunyad és Alsófehér megyei barlangokban. Az 1926. évi közleményekben Péterfi Mártonról emlékezett meg (Mallász 1926). Ugyanitt jelent meg losif Lep§i (1895-1966) két román nyelvű dolgozata német kivonattal. Az egyikben 55 egysejtűt közölt a Szászváros melletti Solymos-tóból, az egyik faj Mallász nevét viseli (Trachelomonas mallászi) (Lep§i 1926). Lep§i ekkor még csak harmincéves volt, a berlini egyetemen doktorált természettudományokból és a Besszarábiai-Kisinyovi Tartományi Múzeum igazgatójaként dolgozott. Az 1928-ban megjelenő, összevont 1927-1928- as utolsó évkönyv nekrológokkal indult. Mallász előbb politikai személyiségekről, 1. Ferdinánd (1865-1927) román királyról és Ion 1. C. Brátianu (1864-1927) miniszterelnökről emlékezett meg (Mallász 1928a, 1928b). 1. Ferdinánd látogatására egy másik írásban is visszatért (Mallász 1928c). Ugyanebben a számban Pongrácz Sándor (1887- 1945), a Magyar Természettudományi Múzeum későbbi főigazgatója németül közölt a tompái anyagból fosszilis rovarokat (Pongrácz 1928). Ezután Mallász József három szakközleménye következett: előzetes jelentés újabb barlangi bogarakról (német határozókulcsok román bevezetővel) (Mallász 1928c/) ; a Procerus gigas-ról román és német nyelven (Mallász 1938e); valamint egy német nyelvű vitacikk Előzetes megjegyzések K. Petri közleményéhez címmel (Mallász 1928/). Az évkönyvet a múzeum 1927. évi jelentése zárta szintén az ő tollából (Mallász 1928g). 1927-ben igen rossz pénzügyi helyzetben volt az intézmény. Ennek ellenére Mallász elérte, hogy két rovarszekrény készült a Lepidoptera- és Hymenoptera-gyűjtemény számára. Háromhetes retyezáti gyűjtőutat tett Winkler Viktor (?-?) preparátorral3 és Diószeghy Lászlóval. Felfedeztek több új barlangot, köztük egy jégbarlangot is. A legna-3 Jól érzékelteti a román államgépezet törekvését a kisebbségek ellehetetlenítésében az az 1931. február 24-én kelt, 3004-1931 számú belügyminiszteri rendelet, amely előírta, hogy meg kell vizsgálni a kisebbségi tisztviselők nyelvtudását, és fegyelmi bizottság elé kell állítani azokat, akiknek román nyelvismerete hiányos. A Keleti Újság ekként számolt be a Déván lefolytatott vizsgálatról (Anonymus 1931): „Hunyadmegyébe is megérkezett ez a rendelet, s a vármegye hozzá is fogott alkalmazásához. A kisebbségi tisztviselők nyelvtudásával a bizottság meg volt elégedve, csupán a múzeumban alkalmazott Winkler Viktor laboráns nyelvtudását kifogásolta. A vármegyei bizottság legutóbbi ülésén a rendeletre való hivatkozással a fegyelmi bizottság elé állította Winklert, akinek a munkájához semmiféle nyelvtudás nem szükséges, és mint múzeumi laboráns a munkáját némán végezheti a legjobban.” 32
