Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

SAVARIA 4^ A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 23-86 ban jelentkező feladatok elvonták Mailász figyel­mét a tudományos munkától. Újabb koleoptero­­lógiai cikkel csak 1924-ben jelentkezett, amely­ben az Anophthalmus kenderessyi-t írta le (Mal­­lász 1925: 15), amely később a Duvalius budae budae szinonimja lett. 1929-ben René jeannel (1879-1965) francia en­­tomológussal közösen írták le a Duvalius spiessi spiessi alfajt (Jeannel & Mallász 1929:116). Jean­nel elsősorban a Pireneusok és a Kárpátok bar­langi bogárfaunáját vizsgálta, de számos más cso­porttal is foglalkozott. 1928-tól a Román Akadé­mia tiszteleti tagjává választották. Ez a tény is jól mutatja a román tudományosság irányultságát. Mailász legjelentősebb taxonómiai munkái 1928-ban, 1929-ben és 1930-ban jelentek meg (Mallász 1928a, 1929,1930), amelyekben számos faj, alfaj és változat leírása olvasható; ezek egy része napjainkban is érvényes, bár rendszertani helyzetük változott: Duvalius baznosanuli (= Du­valius budae baznosanuli), Pseudoduvalius diószeg­­hyi (= Duvalius budae diószeghyi), Pseudoduvalius gaali (- Hungarotrechus gaali), ugyanakkor szino­nimákat is találunk közöttük: Carabus auronitens decebali (= Carabus auronitens escheri), Duvalius vic­tori (= Duvalius budae budae), Trechus dubiosus (= Trechus malomvicensis), Trechus lepsii (= Trechus malomvicensis), Pseudoduvalius (= Hungarotrechus). Említésre érdemes még megjegyzése az olean­­derszender (Daphnis nerii) egyik, felettébb meg­bízhatatlannak gondolt adatáról (Mallász 1902a). Nem kellett, hogy szigorú kritikus legyen: egyik recenziója (Mallász 1902b) fényt vetett a korabeli természettudományi ismeretek elkese­­rítően alacsony szintjére is. 1904-ben jelentette meg Hunyad vármegye álskorpióiról készített dolgozatát (Mallász 1904), melyben a területről 21 fajt mutatott ki. A teljes­séghez tartozik, hogy az általa gyűjtött anyagot a norvég Edward Ellingsen (1855-1938) azonosí­totta. A pókszabásúak vizsgálatát később is foly­tatta, amit egy 1905-ös dolgozata bizonyít (Mal­lász 1905). Déván Péterfivel kutatott együtt (Péterfi & Mallász 1905). Munkásságuk legjelentősebb el­ismerése az 1904-ben, a Királyi Magyar Termé­szettudományi Társulattól kapott Bugát-díj. Saj­nálatos, hogy A virágoknak és rovaroknak a bepor­zásban nyilvánuló kölcsönössége, különös tekintet­tel Déva flórájára és rovarfaunájára című dolgoza­tuk kéziratban maradt (Győrffy 1922). Mallász a dolgozatot A rovarok alkalmazkodása a virágok­hoz címmel a Magyar Orvosok és Természetvizs­gálók Szegeden, 1905. augusztus 27. és 30. között tartott ХХХШ. vándorgyűlésén is felolvasta. Közös gyűjtőútjaik emlékére Mallász még egy bogarat is elnevezett barátja tiszteletére, Oti­­orrhynchus péterfli névvel (Mallász 1903). A név később az Otiorhynchus remotegranulatus szino­nimjának bizonyult. Mallász a Piskiteleptől (Simeria, Románia) nem messze fekvő Tompa (Támpa, Románia) ha­tárában miocén rovar-, hal- és növénymaradvá­nyokat fedezett fel, melyekről 1912. szeptember 12-én, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat közgyűlésén A harmadkori rovar- és ál­latkövületekről címmel tartott előadást. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat 1912-1913-as társulati gyűlésein került előtérbe Mallász József személye, aki átveheti a dévai múzeum igazgatását. Tény, hogy már ko­rábban is hallatta a hangját múzeumpolitikai (és nemzetiségpolitikai) kérdésekben (Mallász 1910a, 1910b; s - 1 - 1910). A dévai múzeumot a Hunyadmegyei Törté­nelmi és Régészeti Társulat alapította 1880-ban. Bár a múzeum gyűjteményeinek fejlődése fele­más képet mutatott, a jelentős feldolgozó mun­kának és a pezsgő közösségi életnek köszönhe­tően 1882 és 1914 között a társulat évkönyvének huszonkét kötete jelenhetett meg. A természet­­tudományos tevékenység az első világháború előtt élénkült meg. Elsősorban az ekkor még Déván ta­nító, később jeles paleontológussá és címzetes múzeumigazgatóvá lett Gaál István (1877-1957) közölt írásokat a periodikában. A társulat vá­lasztmányi tagjaként 1912-ben Gaál vetette fel, hogy a társulat elnevezésében is jelenjen meg a természettudomány, mert az utóbbi években épp a természettudományi vizsgálatok voltak a leg­eredményesebbek. Gaál később is kiállt Mallász mellett. Amikor a magyarországi sajtó nagy csindadrattával beje­lentette, hogy Dancza János (1899-1985) a Bükk-29

Next

/
Thumbnails
Contents